A fontos dolog
Ez egy blog. Ezért aztán végtelenül szubjektív, valamint arról szól, ahogyan a világ dolgait látom. Éppen aznap. Ebből értelemszerűen következik, hogy az itt olvasottakból messzemenő következtetéseket levonni lehet ugyan, de nem érdemes.
-
Keresgető
-
Én mindig mindennel
egyetértek,
és soha semmivel
sem értek egyet,
mert én önmagammal
is mindig
ellentétes véleményen
vagyok.- Kiss Ottó
Ti mondtátok
- poggi - Három történet
- Luca - Három történet
- Gombos Ildikó - Megvilág
- needmoreram - Folytatásosan
- Zoli - Megvilág
- poggi - Megvilág
- Zoli - Megvilág
- lsblk - Nahát
- poggi - #838
- lsblk - #838
-
Mostanában
nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból,
amennyit egy hangya ért belőlem.Mostanában csak remélem,
hogy a világ nem fog
a fejemre taposni.- Kiss Ottó
Olvasgató
-
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.- Siv Widerberg
Régiségek
- 2020 október (2)
- 2019 július (2)
- 2019 június (1)
- 2019 február (1)
- 2019 január (5)
- 2018 december (1)
- 2018 november (1)
- 2018 október (5)
- 2018 július (1)
- 2018 június (6)
- 2018 február (1)
- 2018 január (1)
- 2017 augusztus (1)
- 2017 június (1)
- 2017 március (2)
- 2017 február (1)
- 2017 január (2)
- 2016 október (1)
- 2016 szeptember (1)
- 2016 augusztus (3)
- 2016 július (3)
- 2016 június (4)
- 2016 május (2)
- 2016 február (2)
- 2016 január (1)
- 2015 május (1)
- 2015 március (8)
- 2015 február (4)
- 2014 április (1)
- 2014 március (3)
- 2014 február (1)
- 2014 január (17)
- 2013 december (9)
- 2013 november (6)
- 2013 október (5)
- 2013 augusztus (3)
- 2013 július (9)
- 2013 június (9)
- 2013 május (2)
- 2013 április (8)
- 2013 március (11)
- 2013 február (7)
- 2013 január (2)
- 2012 december (7)
- 2012 november (10)
- 2012 október (5)
- 2012 szeptember (18)
- 2012 augusztus (14)
- 2012 július (7)
- 2012 június (4)
- 2012 május (14)
- 2012 április (17)
- 2012 március (14)
- 2012 február (11)
- 2012 január (11)
- 2011 december (5)
- 2011 november (1)
- 2011 október (13)
- 2011 szeptember (16)
- 2011 augusztus (6)
- 2011 július (8)
- 2011 június (6)
- 2011 május (4)
- 2011 április (8)
- 2011 március (4)
- 2011 február (1)
- 2010 december (1)
- 2010 november (4)
- 2010 október (13)
- 2010 szeptember (11)
- 2010 augusztus (7)
- 2010 július (8)
- 2010 június (23)
- 2010 május (5)
- 2010 április (12)
- 2010 március (17)
- 2010 február (6)
- 2010 január (4)
- 2009 december (3)
- 2009 november (1)
- 2009 október (1)
- 2009 szeptember (2)
- 2009 augusztus (1)
- 2009 július (7)
- 2009 június (16)
- 2009 május (12)
- 2009 április (10)
- 2009 március (8)
- 2009 február (4)
- 2009 január (7)
- 2008 december (13)
- 2008 november (2)
- 2008 október (11)
- 2008 szeptember (14)
- 2008 augusztus (13)
- 2008 július (11)
- 2008 június (7)
- 2008 május (4)
- 2008 április (7)
- 2008 március (11)
- 2008 február (8)
- 2008 január (9)
- 2007 december (4)
- 2007 november (5)
- 2007 október (19)
- 2007 szeptember (6)
- 2007 augusztus (5)
- 2007 július (5)
- 2007 június (9)
- 2007 május (11)
- 2007 április (9)
- 2007 március (14)
- 2007 február (9)
- 2007 január (19)
- 2006 december (9)
- 2006 november (10)
- 2006 október (10)
- 2006 szeptember (25)
- 2006 augusztus (26)
- 2006 július (35)
- 2006 június (63)
- 2006 május (82)
- 2006 április (80)
- 2006 március (45)
- 2002 december (1)
-
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém,
és akiről ők nem is tudnak.- Ingrid Sjöstrand
#527
Kicsit sajnálom, hogy most lecsúszik a “megfogta a kezem”-bejegyzés. De hát az élet megy tovább, és amúgy is megfogott azóta már mást is. :)
2006.03.31.
Vagy a világ túl kicsi, vagy ez az ország, vagy pedig körülöttem túl magas a véletlen egybeesések száma. Bármelyik legyen is a valódi állapot, semmiképp sem örülök neki – kínosan érint, kínosabban, mint bármi más az elmúlt időszakban. Nem mintha hagynám, hogy mindenféle apróságok megingassák szegény törékeny kis boldogságcsírámat, de azért mégiscsak elgondolkodtató. Úgyhogy majd alkalmasint elgondolkodom :)
Egyébként meg lehet, hogy lánynak lenni rémes dolog, de szerintem még mindig sokkal jobb, mint fiúnak lenni. De most ebbe sem megyek bele, nem azért, mert titkos, hanem azért, mert mire leírtam, már el is felejtettem.
Februári blogokat olvasgatok, vagyis az azóta írott blogjaimat, amióta elkezdtem dolgozni. Önelemzést tartok és jeleket keresek. Pedig lassan le kéne feküdnöm aludni, hiszen reggel munkanap van, arról nem is beszélve, hogy már megint egy “nemszeretem-szombat” közelít, arról pláne nem is beszélve, hogy a megkevert hétvégém miatt legközelebb csak hétfőn… na igen. Mindenesetre mindenki aludjon jól és álmodjon szépeket, és lehetőség szerint még én is. És éljem túl a holnapot, mielőtt elfelejtem. És légy szíves mindazok se robbantassák fel magukat holnap, akik kimennek a Hősök terére felvonulni a Bolondok Napján. Ha egy mód van rá, mármint. Holnap pedig jelentkezem egy márciusi mérleggel :)
#526
– Van egy tervem!
– Ez piszokjó Egon, ez piszokjó!
2006.03.30.
Azt hiszem, a nevelési projektjeim egész jól haladnak. Remekül tudom befolyásolni az időjárást, legalábbis amikor délután mentem el itthonról, sütött a nap, és nem fáztam este, hazafelé sem. Továbbá a nap előjelét is sikeresen rávettem, hogy pozitív legyen. Kifejezetten előnyös.
Jól aludtam, és relatíve kellemesen is ébredtem. Kicsit ugyan rémeseket álmodtam, de azt se nagyon. Szerencsére. Leveleztem, fordítgattam, és a terveimnek megfelelően áztam egy nagyot a kádban. Kifejezetten kellemes volt, hogy megmondjam az őszintét. Sajnos szegény fenevadakra nem maradt már idom, de holnap igazán kitakarítom őket is. Most már tényleg. Mert nagyon büdikék szegények. És talán tényleg kevésbé macerás a ketrecet kipucolni, mint a terráriumot – majd kiderül.
Ami úgy kezdődik, hogy “van egy tervem!” az már nem lehet rossz. Ez a legjobb az Olsen-bandában, és ezt szeretem igazán a Halló, halló!-ban is (már persze a nyilvánvaló okokon kívül). Ami ugyanis úgy kezdődik, hogy “van egy tervem”, arról máris tudni egy csomó dolgot. Például azt, hogy valami nagyszabású akció készülődik. Meg azt is, hogy valami döbbenetesen idióta és kivitelezhetetlen módon kell majd elérni a célt. Meg azt is, hogy egy csomó eszeveszett kellék kell hozzá. Egy kosár kiskacsa, egy csuklós busz, fél tucat léggömb, és egy bolti mobiltelefon. :) Nem mesélem el. De nagyon jó és nagyon hasznos terv volt. És az Olsen-banda mindhárom tagja a világ legimádnivalóbb bűnözője. Ó igen, ha az ember elolvassa a Hidegvérrelt Capote-tól, akkor is majdhogynem szimpatizál a bűnözőkkel… de Egon Olsen más tészta. Egon Olsen önmagában zseniális és szeretnivaló. Aki képes kirabolni egy széfet egy kosár kiskacsa, egy csuklós busz és fél tucat léggömb segítségével (mert a bolti mobil csak nekem kell) arra egyszerűen nem lehet haragudni. És azért akárhogy is vesszük, ártalmatlanok, soha nincs szó semmiféle erőszakról. A biztonsági kamera elé fényképet akasztanak, a közlekedést megállítják az úton áttotyogó kiskacsákkal. Mikor fogják már kiadni az Olsen-bandát DVD-n? Szükségem van Egon a zseniális terveire.*
Álmosodom. Ha most kézzel írnék, lassan kiesne a kezemből a toll. Holnap szabad leszek, mint a madár, és még nem döntöttem el, hogy mit kezdjek a napommal. Tennivalók természetesen vannak, amiket el kéne végezni, de engemet sajnos nem abból a fából faragtak, amelyikből a lelkiismeretes, kötelességtudó és rugdosás nélkül is teendőiket elvégző embereket. Ez van. Azért olyan nagyon nem bánom. Talán majd még hasznoskodom is kicsit. Vagy ha nem, akkor nézek Halló, halló!-t meg Hetedik mennyországot, és teszem majd buzgón a semmit. Mert mi mást is tehetnék?
*a szerkesztő jegyzete: Már van, már van! És a 14 lemez legalább felét 299 Ft-os turkálóból vásároltam össze, bibibi! És ha lesz egy kis időm, akkor végignézem az egészet, mint a szél, mert néha bájos bűnözés is kell, nem csak a véres rettenet, amit mostanában nézek. (2013)