2006.03.31.

Vagy a világ túl kicsi, vagy ez az ország, vagy pedig körülöttem túl magas a véletlen egybeesések száma. Bármelyik legyen is a valódi állapot, semmiképp sem örülök neki – kínosan érint, kínosabban, mint bármi más az elmúlt időszakban. Nem mintha hagynám, hogy mindenféle apróságok megingassák szegény törékeny kis boldogságcsírámat, de azért mégiscsak elgondolkodtató. Úgyhogy majd alkalmasint elgondolkodom :)

Egyébként meg lehet, hogy lánynak lenni rémes dolog, de szerintem még mindig sokkal jobb, mint fiúnak lenni. De most ebbe sem megyek bele, nem azért, mert titkos, hanem azért, mert mire leírtam, már el is felejtettem.

Februári blogokat olvasgatok, vagyis az azóta írott blogjaimat, amióta elkezdtem dolgozni. Önelemzést tartok és jeleket keresek. Pedig lassan le kéne feküdnöm aludni, hiszen reggel munkanap van, arról nem is beszélve, hogy már megint egy “nemszeretem-szombat” közelít, arról pláne nem is beszélve, hogy a megkevert hétvégém miatt legközelebb csak hétfőn… na igen. Mindenesetre mindenki aludjon jól és álmodjon szépeket, és lehetőség szerint még én is. És éljem túl a holnapot, mielőtt elfelejtem. És légy szíves mindazok se robbantassák fel magukat holnap, akik kimennek a Hősök terére felvonulni a Bolondok Napján. Ha egy mód van rá, mármint. Holnap pedig jelentkezem egy márciusi mérleggel :)

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .