2006.04.10.

Egy félórával ezelőtt még tele voltam mesélnivalóval. De tényleg. És most, hogy próbálom felidézni, hiába minden igyekezet, az elképzeléseknek nyoma sincs.

Nincs kedvem beszámolni a napomról. Nem csináltam semmit. Na persze nem a szó szoros értelmében véve semmit, csak úgy igazából semmit. Volt egy kiváló “két mondat”-ötletem is, de az is elszállt nyomtalanul. Talán majd visszajön. Ha pedig nem – hát legfeljebb elveszte(ge)ttem.

Különös, szokatlan és kicsit vicces módon nyugodtnak és szinte kiegyensúlyozottnak érzem magam. Nem jellemző rám, nem is tudom, mi okozhatja. Talán jobb, ha nem is firtatom. Talán felnyalábolom az ölemből a narancssárga szőrös csodalényt, és bebújok az ágyba. Már nem annyira vizes a hajam, hogy átáztassa a párnát (bár abba jobb nem belegondolni, hogy hogy fog reggelre kinézni a tollam). Szép álmokat mindenkinek.

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .