2006.05.10.

Mit is írhatnék? Fázom, fáradt vagyok, fájdogál a fejem. Nem érzem ettől eltekintve különösebben rosszul magam, csak pont ennyire. Bízom benne, hogy ezeken a dolgokon azért segíteni fog egy kiadós alvás. Kivéve, hogyha nem tudok aludni, vagy ha korán kell felkelnem, ahogy valószínűleg kell majd, mert D. B. megy el, és ki kell vele menni a reptérre. Persze ha nagyon nyomorultul leszek, úgyse megyek. De azért… szóval azért jó lenne.

Ráadásul nem is csináltam ma sok mindent. Napközben is csak azon kínlódtam az idő túlnyomó részében, hogy nem volt mit csinálni, és majd belepusztultam, hogy nem rohangálhatok, és nem tudom magam hasznossá tenni. Viszont legalább hülyét nem csináltam magamból, vagy legalább nem jobban, mint szoktam.

A reggelem szar volt, úgyhogy leléptem itthonról. Az estém is elég vacak volt, de már vége. A nappalom és a délutánom elég kellemesen telt: többek között sikerült végre beüzemelni a régóta ígérgetett Cz&P kódnevű prodzsektet. Nagyon boldog vagyok ám vele :)

Most viszont ágyba bújok. Olvasok kicsit. Álmodozom. Aztán felkelek és rohanok tovább. :) Az a jó, hogy holnap még van mire várni. A pénteket, szombatot meg vasárnapot pedig majd átvészelem valahogy. Optimális esetben egészen jól. És majd hétfőn aztán egészen repesően boldog leszek, és akkor… ó, akkor majd tényleg szép és jó lesz a világ. Holnapra pedig már az is elég, hogyha kiszáll a fejemből a fájás. És ha reggel majd mégiscsak találok sampont a fürdőszobában.

(Egyébként a mai nap vicces adaléka, hogy ma töltötte be a 18-at valaki, aki egy időszakban az egyik legjobb barátom volt, de már évek óta nem nagyon foglalkoztam vele. Néha eszembe jutott, de ez minden. Mégis pontosan tudom, hogy ő is tudja, hogy tudom, hogy születésnapja van, és hogy gondolok rá. Sőt, még az is lehet, könnyen előfordulhat, hogy csak azért, mert tudja ezeket a dolgokat, akár még levelet is fog nekem írni. Holott neki van a születésnapja, és nekem lett volna illendő felköszöntenem. És tudom, hogy nem fogja zokon venni. Vicces, ugye?* Nem, tulajdonképpen nem vicces, csak nekem az, mivel én tudom, kiről van szó.)

*a szerkesztő jegyzete: Na, erről az esetről még mindig tudom, hogy micsoda, és még mindig nagyon viccesnek találom. :)

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .