Elérkezett a májusi mérlegállítás ideje. Érdekes dolog. Mármint minden valószínűség szerint nem maga a mérleg lesz érdekes, ahogyan az elkészítése sem… csak az, hogy tulajdonképpen már nincs is hozzá kedvem. Hogy már közel sem tűnik olyan fontosnak, mint januárban, amikor eldöntöttem. Pedig nem úsznak el kevésbé a napjaim, csak azért, mert dolgozni járok, és nem tudom jobban beosztani az időmet, nem tudok pontosabban elszámolni magam felé, tehát ilyen szempontból semmi sem változott. Azt hiszem, az egyetlen mérhető dolog, az a lelkesedésem visszaesése. Azé a lelkesedésé, amelyik minden év január elsején azt mondatja velem, hogy majd idén jobban csinálom. És amelyik nyár elejére mindig rádöbben, hogy képtelen vagyok jobban csinálni.

Az alábbi dolgokat végeztem tehát májusban:

•  dolgoztam 20 napot, mint minden normális ember (kivételesen tényleg így jött ki)
• ebből egy volt rossz szombat, egy pedig tragikus szombat, és volt közte két jó szombat is, meg egy harcias szerda. ez utóbbi frissen képződött típus.
•  voltam strandon, akarom mondani uszodában, de mivel volt víz, nap és lángos is, ezért majdhogynem ekvivalensek, és ezen kívül is eltöltöttem (legalább) egy napot és egy délutánt a magas jóképűvel
• írtam 26 napon 27 (+2) hagyományos blogbejegyzést, és 53 kétmondatosat.
•  olvastam 11 kötetnyi könyvet, és megnéztem vagy 5 vagy 6 filmet (kavarodás történt a nyilvántartásban, és fogalmam sincs, hogy ez mitől lehet), és 3 rész Halló, halló!-t.
• fogytam 3 kilót.
•  beindítottam a Cz&P-t, és elkövettem rajta 13 bejegyzést.*
• megtartottam a Towel Dayt, és bár senki nem kérdezte meg, de lelkiekben készen álltam rá, hogy elmagyarázzam mindenkinek, hogy mire is jó ez az egész.
• egy alkalommal teljesen legyőztem a saját egómat valaki másé miatt, és erre egy kicsit büszke is vagyok.
• egyszer sem bújtam el az öltözőbe bőgni
• egyszer jól megmondtam a magamét, és nagyon jól is esett

Hát, nagyjából így. Nyűgös, rosszkedvű, antiszocális napokat nem számolok, a pozitív életszemlélet jegyében negatív mérleget nem készítek. Pontozásos alapon a májusnak is megítélek egy pozitív előjelet. Hurrá :)

Most viszont támadt egy kitűnő listaötletem, és azon gondolkozom, hogy valamiképpen megvalósítom. Továbbá lassan aludnom is kéne, mert holnap délelőttben megyek dolgozni, és addig bizony alig van már idő. Utána viszont, ó, minő csoda, kedd reggelig közelébe sem megyek könyvesboltnak (bár könyveknek gyanítom, hogy igen, de hát az más kérdés, hiszen az az életem), és ha addig megkapom a próbafordítást, akkor azzal dolgozom, de mással nem. És három napig döglök, és lazsálok, és ej, de jó is lesz ez. Holnap délelőtt pedig a saját műszakommal leszek, örülni fogok az embereknek, és minden szép lesz és jó – és ezt még úgy is tudom, hogy pasziánszoznom* se kell hozzá. Hát, így :)

*a szerkesztő jegyzete: Ide mutatott link, de nem másolom át, mert valami nagyon érdekes weboldal költözött a Mézesfalás egykori domainjére, és arra egészen biztos, hogy nem akarok hivatkozni.

*a szerkesztő második jegyzete: A nagyon szerelmes időszakomban onnan vártam a megerősítést, hogy kártyáztam. Tudvalevő, hogy aki szerencsétlen a kártyában, az szerencsés a szerelemben, így aztán ha nem ment reggel a pasziánsz, akkor aznap nagy várakozásokkal néztem mindenféle dolgok elébe. Igen, tudom, hogy ennek nincs valami sok értelme :)