Bár nem vagyok egy különösebben dekoratív teremtés, meg kell, hogy állapítsam, ez a macskás-nyulas pizsama elég jól áll. Kár, hogy soha nem látja senki.

A koboldoknak egyébként – ha hihetek Hillari Bell eddig kiválónak tűnő regényének – fergeteges humorérzékük van. Remek!

Rá akarok jönni, hogy hogyan tudom helyrehozni a tegnapi bejegyzésben elbénáskodott* dolgokat. Eddig még nem sikerült.

Kéne még egy bögre kakaó.

a szerkesztő jegyzete: Azon a nyáron azon kívül, hogy indokolatlanul hisztis voltam (gondolom nagyrészt a kamaszodás meg a kimerültség okozta) iszonyú figyelmetlenségeket is el tudtam követni. Például rendszeresen maradtak nyitva mindenféle HTML tagek, és belezavartak a blogmotor működésébe. Ma már ilyet nem csinálok, én ugyan nem lettem okosabb, de a blogmotor igen.