2006.06.08.

Egy darabig olyan semmilyen napom volt. Aztán átalakult kellemes nappá. Egy szavam se lehet. Nincs is, persze. Amikor jó a társaság, és van munka is, és nem kell belepusztulni az unalomba (Könyvhét rulez!) akkor tényleg minden teljesen rendjén van. Olyannyira rendjén van, hogy még holnapra is jut belőle. (Mármint a munkából. A pozitív felhangról még kiderül…)

A túró rudi, a gofri, a kakaó finom, csokoládétartalmú dolgok. Az uborkás szendvics (ami a közhiedelemmel ellentétben NEM kizárólag uborkából és kenyérből áll, hanem fogni kell egy szendvicset, és tenni bele rengeteg uborkát – érted, uborkás szendvics) és az alma finom, nem csokoládétartalmú dolgok. Az elővigyázatos ember óvatosan keveri a finom, csokoládétartalmú, és a finom, csokoládét nem tartalmazó dolgok esetleges fogyasztását. Ebből is látszik, hogy nem tartozom az elővigyázatos emberek (gyanúm szerint amúgy sem túl népes) táborához. De azért aki jót akar magának, de legalábbis nem akar nagyon rosszat, az ne hagyja, hogy a gyomrában összeverekedjen egy fél üveg kakaó egy kisebb növésű almával. Mert az fölöttébb kellemetlen esemény vala.

A kádba befeküdni, illatos, meleg vízbe, egy jó kis ifjúsági ponyva társaságában kifejezetten kellemes elfoglaltság. Nem csak a hétköznapi morgolódásokat, fáradtságot és nyűgöt tünteti el, a fizikális szennyeződésekről nem is beszélve, de még az olyan gondolatokat is kiküszöböli, amik amúgy mindig jelen vannak a fejemben.

Rá is jöttem egyébként, hogy miért szeretek olvasni. Amikor egy filmet nézek, az csak a látásom és a hallásom jelentős részét veszi igénybe. Egy könyv viszont a mozgásomat is behatárolja, és a látásomat is kisajátítja, így sokkal inkább leköt. Arról nem is beszélve, hogy a betűk értelmes szöveggé való alakítása, bármennyire is rutinfeladat, igénybe veszi a tudatom nagyon nagy részét, így mellette nem tudnak csapongani a gondolataim, amit egy-egy film esetében sajnos nem állíthatok. A kád pedig még annyit dob a dolgon, hogy el is szigetel a külvilágtól, nincsenek zavaró hang- és fényeffektusok.

És ez a szerepe és fontossága az elalvás előtti olvasásnak is. A csapongó gondolatokat fókuszálja, minden más tudatelemet kiiktat, és amikor eloltod a villanyt a fejezet végén, akkor csak azt az egyetlen dolgot, a könyvet kell kiiktatni a gondolataidból, és már alszol is. Hát ezért fogok majd az eljövendő (már ha eljövendenek majd) gyerekeimnek mesélni minden este, a szertartás kedvéért, a magam kedvéért, meg azért, hogy megtanuljanak pihenni és aludni, amit nekem még mindig nem sikerült maradéktalanul elsajátítanom. De azért igyekszem. És most pedig előkerítem a Chopin CD-met, és felteszem és olvasok és alszom. Vagy olvasok és felteszem és alszom. Valamelyik sorrend a kettő közül rövidesen életbe fog lépni. Hurrá. :)