2006.06.19.

Jól elfáradtam, de ma legalább kellemesen. Úszni voltunk, ami kifejezetten jó program, már legutóbb is az volt, de ma is. Na meg az sem utolsó szempont, hogy ma végre a nap is sütött. :) Szóval ez teljesen rendben van. Élveztem a vizet is, a társaságot is, a napsütést is. Csupa jó dolgok. Meglepő módon nem éreztem magam viszont idiótának, és azt hiszem, nem mondtam sok hülyeséget sem.

Ami viszont nincs ennyire rendjén, az az, hogy mostanában elég görény és utálatos vagyok olyanokkal, akik nem érdemlik meg. Vagyis, hogy úgy mondjam, hogy értelme is legyen: általában olyan emberekkel vagyok minden nyilvánvaló ok nélkül utálatos, akikkel nem kéne. Akiknek normális esetben megteszem, amire kérnek (mert természetesen olyan személyekről van szó, akik ha nem is kihasználni szeretnének, de csak azért keresnek meg, mert szükségük van a segítségemre valamiben), és kész. De most nem hagyom magam balekra venni, vagy, ha hagyom is, utána valami teljesen másért felkapom a vizet, és kiosztom az illetőt. Az más kérdés, hogy utána szégyellem magam, de bocsánatot persze nem kérek.

Pedig tulajdonképpen én is csak akkor szoktam keresni emberek társaságát, ha akarok tőlük valamit. Csak éppen általában én nem azt várom tőlük, hogy csináljanak meg nekem valamit, amihez értenek, hanem néhány jó szóra vágyom. De biztos rosszul csinálok valamit. Csak azért elég rendesen tud fájni, hogy senkinek nincs rám szüksége, senki sem vágyik a társaságomra, a személyemre, csak a képességeimre. És akkor még van, aki nem érti, mitől is érzem magam egy nagy senkinek. Hát ettől.

Szóval díjaznám, hogy ha valaki akar tőlem valamit – könyvet, angol nyelvtudást, okosnak tűnő tanácsot -, akkor ne tegyen úgy, mintha rám volna kíváncsi, és nem köszönjön rám valamelyik chat-hálózaton, mert akkor nagyon szarul fogom érezni magam. Szóval aki valami ilyesmit szeretne, akkor írjon egy e-mailt, a subject sorba írja be, hogy “szívesség” vagy hogy “kérés”, és szépen, udvariasan, röviden és tömören fogalmazza meg, hogy mit is szeretne tőlem. És akkor nincs félreértés. Én se fogok erőlködni, hogy szociális interakciót csiholjak ki a beszélgetés hiányából, az úgyis nagyon kínos nekem is, és a másik is megkapja, amit akar.

Inkább felvállalom, hogy balek vagyok, minthogy mások csináljanak belőlem azt.

Mikor megyünk újra úszni? A testemnek és a lelkemnek is nagyon jól esett. A víz is, a napsütés is, a társaság is. És jól el is fáradtam. Ezért megyek el most aludni. Meg azért, mert reggel korán kelek, hogy megnézzem a majmokat a tévében.

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .