2006.06.26.

Ennyi kettes meg hatos egy dátumban, tiszta fényűzés. Három nulla, három kettes és három hatos és három pont, és valahol valami nem stimmel, mert összesen csak 11 karakter van a dátumban, és nem 12.*

Fáradt vagyok. Nem olyan kellemetlenül nyomorult, amikor morgolódok és kiállhatatlan vagyok, hanem hullafáradt, de abban a változatban, amikor gúnyolódni is tudok a hisztizés és nyűglődés mellett, éppen úgy a magam rovására, mint másokéra. De hát jó sok munka volt ma, és elfáradtam. Mindannyian elfáradtunk. Én a magam részéről még döntéseket is hoztam, amiket ráadásul nem osztottam meg senkivel, és nem is tervezek ezen változtatni.

Este pedig sétáltam egy szép nagyot, meg hintáztam, és gondolkoztam (Igen, a pasikon. Mint mindig. Most mit vagy úgy meglepve?). Gondolkoztam N.-n, meg S.-n is, meg egy kicsit B.-n is, de rajta nem sokat, mert az még mindig fáj. Annak ellenére, hogy most már nem választanám újra egyiküket sem. Még akkor sem, hogyha egyes mélypontjaimon bizony eljátszadoztam a gondolattal. De nem. Mert nem. Voltak, sőt, vannak is rá indokaim, amiket nagyon szépen meg tudtam fogalmazni (magamnak) hintázás közben, de pillanatnyilag ugyanaz a besorolásuk, mint a ma hozott bölcs döntéseimnek: senkinek semmi köze hozzájuk.

Hát ez van.

*a szerkesztő jegyzete: Azt gondolom, hogy csak két kettes van, és ez a megoldás kulcsa. De öt évnek kellett eltelnie, hogy ezt kiszúrjam.

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .