2006.06.28.

Komoly szükségem volna egy időmenedzsment kézikönyvre, meg egy nagyon görény edzőre, aki egyfolytában a sarkamban jár, és szükség esetén a fejemre koppint.

Ellenben. Ha most elmegyek aludni, akkor fel fogok tudni kelni 8-kor. Akkor meg tudom nézni a majomtévét (amit ma átaludtam, csaknem bele is őrültem, annyira szerettem volna tudni, hogy mi történik Roróval meg a kicsinyével, és hogy begyűjtik-e a csimpit a törökországi családi házból, és egyébként is!), aztán nagyjából fél 10-re megreggelizek és le is fürdök. Ha ezt sikerül elérni, akkor 11-re elkészülök a két lektorival, és délre a könyvajánlókkal is. Ezek után össze kell szedni minden energiámat, és el kell menni a Ciceróba, begyűjteni egy kis pénzt és visszaadni két könyvet, aztán onnan át kell menni az Antikvába, ott is be kell gyűjteni egy másik könyvet, aztán nagyszülők, ahova le kell adnom megint egy másik könyvet és begyűjtenem egy szoknyát, de még előtte kell vennem egy szál virágot. Remélhetőleg még nem múlik el fél 4, mire elérem ezt a pontot a napirendben, következésképp bemegyek a Buksiba, ahonnan 5 után kicsivel el kell jönnöm, hogy hazaérjek a Hetedik mennyország-Szomszédok-Majomtévé tévémaratonra. Hogy utána, 8 körül leülhessek a fordításom elé, és csináljam, amíg csak bírom, hogy vasárnap már csak át kelljen nézni és hétfőn el tudjam küldeni.

És ha ezzel mind megvagyok, akkor SEMMI felhalmozódott munkám nem lesz, kivéve, ha holnap esetleg begyűjtök valamit. Csak ez a holnap így, ebben a formában annyira nyomasztó, hogy nem merek elmenni aludni, mert tudom, hogy amint felkelek, ez vár rám.

És vicces módon a kollégák nem röstelltek jó pihenést kívánni nekem holnapra. Hát hihi.

(Jut eszembe, lejár lassan a személyim, kell újat csináltatni. De azt már csak nyaralás után. Kérdés, hogy mi lesz így a tökéletesen tiszta lelkiismeretemmel, és azzal a boldog tudatommal, hogy mindent elvégeztem, amit csak kell. Francért kellett ennek is eszembe jutnia. Hogy a Magányos Fákról ne is beszéljünk.)