2006.07.03.

Kicsit morcos vagyok. Nem nagyon, csak kicsit. De ha a morcosságomat kiváltó tényezők nem gondolják meg magukat hamarosan, akkor bizony rájuk fogok morcoskodni, és abban nem biztos, hogy lesz köszönet. Persze nem biztos, hogy nem lesz, de azért nézzük reálisan a dolgokat. Szar lesz. Nekik. Nekem meg egy percig jó lesz, és utána nekem is szar. Ezért is nem morcoskodtam még ki magam.

De csak idő kérdése. Mert az önuralmam jóval gyengébb pontom, mint a türelmem, ami még mindig gyengébb pontom, mint a lelkiismeretem.

Az a nagy harci helyzet, hogy éhes vagyok. Vagyis olyan kínzó hiányérzet lappang a gyomromban, mégpedig azóta, hogy vacsoráztam. Ami előtt, úgy mellesleg, teljesen jól voltam, csak a megszokás meg a szükségesség tudata miatt ültem le enni. És azóta majd éhen veszek. Rémes.

Hú, jó sokat gondolkoztam ma este. Találtam már megint egy szórakoztató kattintgatós játékot, amire egy idő után ráállt a kezem, és tudtam automatikusan kattintgatni, amíg a fejemben csak úgy száguldoztak a gondolatok. És kivételesen még csak nem is volt túlságosan pasi-orientált gondolatmenet. Érdekes. Persze ők is voltak, mert beszűkült agyú nőszemély vagyok, de meglepő módon nem azok az állandó Y-kromoszómás egyedek tűntek fel, akik általában szoktak… sőt! De egyébként sem ők voltak a főszereplők. Tulajdonképpen nem is voltak se főszereplők, se fő motívumok. Egyetlen dolgot tudok csak megjelölni, ami összekötött talán mindent, ami csak megfordult a fejemben ma este: mind arról szólt, hogy most, a mostani eszemmel annyi mindent tudok, amit akkor, amikor kellett volna, csak éreztem, de nem tudtam szavakba önteni. És hogy most már késő dühösnek lenni, vagy csalódottnak, így aztán jobb híján csak hülyének érzem magam, és vélhetőleg minden okom meg is van rá.

Egyébiránt remekül elloptam a hétvégét. Nem csináltam semmit, csak a semmit tettem, de azt nagyon buzgón. Moziban voltam, aludtam, olvastam, kakaóztam, tévéztem. Csak nyugodtan, csak semmi eget rengető, csak semmi hasznos, csak semmi semmi. Rám fért. Jaj, tudom én, hogy mindjárt megyek szabadságra, mindjárt megyek nyaralni meg minden, de akkor is. Jó ez így.

Holnap rengeteg a tennivalóm. Dolgozni is kell, na meg intézkedni, jönni-menni, teszni-veszni, ilyesmi. Jobb lenne talán most aludnom, ki tudja. De nincs kedvem. Talán azért sincs, mert fenn voltam hajnalig, és aludtam délig. Pedig álmos már vagyok. Csak kedvem nincs aludni. Ahogy múlt éjjel is álmos voltam, csak nem volt kedvem… bár az is lehet, hogy csak azért nincs, mert 30 fok van, hiába volt nyitva az ablak egész este. De hát a lámpa, meg a számítógép meg a magaslati fekvés ennek ellenére is bármikor gondoskodik az elviselhetetlen melegről.

Sebaj. Azt hiszem, inkább tényleg elmegyek. Ha aludni nem is, de lefeküdni mindenképp. Van jó kis könyvem – legalábbis nagyon remélem, hogy jó. Legfeljebb rémes, és visszakölcsönzöm majd holnap ezt is. De egy esélyt azért kapjon, ha kihoztam már :)

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .