2006.07.25.

Mi lenne, ha ma nem írnék, csak aludnék?

Tegnap is olyan hulla voltam, mire ágyba kerültem, hogy hiába ébredtem fel félóránként a telefon minden egyes csippanására, nem bírtam felkelni, amikor pedig már bírtam, késő volt. És már most látom, hogy nem lesz ez másként holnap sem.

Talán főzhetnék egy kakaót. Vagy egy teát. Szereztem teát. Mások úgy mondanák, hogy vásároltam. Miután a fél várost végighajkurásztam már “Jó éjszakát!” teáért, eszembe jutott benézni az Árkád alagsorában lappangó bioboltba, és voilá! – az utolsó dobozt megkaparintottam. Azt mondták, hogy csütörtökön lesz több is. De az alvós teának megvan az a nagyszerű előnye, hogy már az is nagyon jó hatással bír az éjszakai nyugodalmamra nézvést, hogy tudom: van kinn a konyhában egy dobozzal, és hogy ha akarok, ihatok. Azt mondod, placebo? Igen, kicsit valóban az. Ráadásul finom placebo. :)

Miután ilyen jól elaludtam – 9:03-kor borítottam ki magam az ágyból – kész csoda, hogy háromnegyed 10 előtt beértem. Az még nagyobb csoda, hogy milyen remekül ellógtam megint a napomat. Néha egyszerűen képtelen vagyok dolgozni. Persze gyakorlatilag nem vagyok képtelen, csak éppen Mesterúr hajlamos rá, hogy az első nyöszörgésemre kivegye a munkát a kezemből, és megcsinálja helyettem. Ami egyrészt azért nem jó, mert a nyöszörgés nem feltétlenül a kínlódás jele, hanem a munkavégzési folyamat egyik mozzanata, másrészt pedig ha kiveszi a kezemből a munkát, akkor én mit csináljak, hogy ne unjam magam halálra?

Na mondjuk holnap tuti, hogy nem fogom magam halálra unni. Olyan kevesen leszünk, ahogy így elnézem a beosztást, hogy mindannyian meggebedünk már akkor is, hacsak egyetlen vevő bedugja is az orrát. Szóval tudom, hogy holnap jóvá teszek mindent, de akkor is. Bár, ha belegondolok, az azért túlzás, hogy nem csináltam semmit. Csak a naplopással töltött idő sem volt éppenséggel kevés. Nem baj, néha az is kell.

Hazafelé bejártam néhány cipőboltot, hogy hátha árulnak valahol szandálszerű képződményt. Hát, nem igazán. Nincs szép se a sportos fazonból, se a nőies változatból. Biztos az igényeimben és az elvárásaimban van a hiba. Pedig tényleg nem vágyom sokra. Mondjuk legyen 8000 Ft alatt, nézzen ki normálisan 40-es méretben is, legyen kényelmes, és tartsa meg stabilan a lábamat. De úgy tűnik, hogy ennyi kritériumnak képtelenség egyidejűleg megfelelni. Mindegy, még nem adtam fel. Még. Pedig annyira gyűlölök cipőt vásárolni… Csak hát lassan tényleg nincs cipőm, minden leesik már a lábamról, méghozzá ezernyi apró darabban.

Azt hiszem, nem teázom már ma este, nem is kakaózok, de talán már olvasni sem fogok sokat. Amundsen nagyon izgalmas, tényleg az, de sajnos rossz esetben belealszom, és nem elég, hogy nem fogok reggelre emlékezni mindazokra a dolgokra, amiket olvastam, de esetlegesen ramponálom is a kötetet, azt pedig tényleg nem kéne. Hú, annyi olvasnivalóm van, végre! Ma megjött, pontosan egy hónappal a megrendelés után az egyik Kiss Ottó-könyvem, azon melegében meg is vettem. Aztán majd meglátjuk, hogy mennyire fürödtem be vele. De szerintem nem. Majd ha már tudom, akkor beszámolok az eredményekről.

Most pedig úgyis butaságokat beszélek, és olyan hangosan üvölt a fejhallgatóban Freddie Mercury, hogy úgyis képtelen vagyok gondolkozni, és az a kevés értelmes gondolattöredék és elmenekül, amik még kavarogtak odabenn. Jó éjt, kedveskéim, majd egyszer, ha kicsit értelmesebbnek érzem magam, írok. De lehet, hogy akkor is, ha holnapig nem javul a helyzet.