2006.08.07.

Megjavították az internetet. Odalenn már zökkenőmentesen működik, idefenn elég zökkenősen. A mai napra beütemezett terveimnek lőttek – felkeltem korán, összekészülődtem, amikor is telefonáltak, hogy délig ideérnek kicserélni a modemet. Volt fél 9. És arról volt szó, hogy jóanyámmal egyeztetnek időpontot mobilon. Időpontot, nem időtartamot, ugye. Ettől kezdve nem mertem zuhanyozni menni, semmit se csinálni, még csak a boltba kimenni se, mert hátha pont akkor jönnek. Háromnegyed 12-kor jöttek. Ennyi idő alatt, mondanom sem kell, három új személyit is csináltathattam volna. Elmentek, lezuhanyoztam, hazajött apám, elviseltük egymást, ebédeltem, és aztán ennek a végére már majdnem három óra volt, az okmányiroda a város másik végén négyig. Foglaltam időpontot jövő hétfőre, az azóta már megjavított interneten.

A kezem még mindig rémes állapotban van. Nem is gyötröm tovább. Úgysincs mit mondani a mai napról se. (Szerdán hozzák vissza a mosógépet is. Azt is megjavították. Egy háromnegyed új mosógép áráért. Miután azt mondták, hogy nem javítható, és vegyünk inkább újat.) Ja, és holnap még dolgozni is megyek. Az egyetlen jó a dologban, hogy legalább látom a Magas Jóképűt. Álmodtam vele valamelyik éjjel, talán tegnap, vagy tegnapelőtt, és olyan lovagias volt, és kedves, és mégis önmaga, és annyira nem akartam felébredni, annak ellenére, hogy az álmomban eltörtem a lábamat, meg mindenféle egyéb kényelmetlenségek értek… nem tudom még, hogy elmeséljem-e neki holnap. Majd eldöntöm. Ma estére az is elég, hogy tudom, hogy holnap látom.