A cica itt fekszik az ölemben, dorombol. Karmolászik, harapdál, idegesít, de azért nem olyan nagyon. Épp csak egy csöppet. Nemrég másztam ki a kádból, és befele jövet engedtem be a macskát. Kinn volt az udvaron, gondolom rendet rakott a lehullott vadgesztenyék között. Nagyon helyesen tette, el ne kanászodjanak a vadgesztenyék. (Tetszenek tudni, mi a különbség a vad- és a szelídgesztenye között? Hát az, hogy amíg a vadgesztenye leesik a fáról, a szelíd inkább létrán jön le. Hihi.)

Olvastam, áztam, levakartam magamról néhány réteg koszt (meg egy kis bőrt is, azt hiszem), az egész napos takarítás nyomait. Befejeztem a könyvet, amit már három hete olvasok. Kisebb-nagyobb megszakításokkal. Tulajdonképpen tetszett. Hatásvadász, és a meghatásvadászolt dolgokon gondolkoztam kicsit a forró vízben. Na nem sokat, mert későre járt már akkor is, és inkább kimásztam a kádból, és megszárítkoztam.

Nem volt különösebben jó napom, de nem számít. Mert nem volt rossz sem, és ez viszont igenis számít. Elvoltam. Teljesítettem a 100%-ot, amit elvárok magamtól. A félreértések elkerülése végett, a 100% alatt nem azt értem, hogy az időm 100%-ában egyfolytában teszek-veszek, hanem azt, hogy az elvégzendő feladatok (a muszáj, a fontos lenne, a hűdeutálom és a fakultatív kategóriák) nagyjából egy főre jutó mennyiségét végezzem el 100%-osan. És ezt ma megtettem, és ezáltal elégedett vagyok magammal. Amúgy meg nyugodtan le lehet szólni.

Tudtátok, hogy a Városligetben van egy dimenziókapu? Nem vicc, én tök észrevétlenül átsétáltam ma este rajta. Biztos túlságosan is lefoglalt a görög zene, ami a PeCsából szólt. Mindenesetre észrevétlenül átsétáltunk rajta, és nem is tudom, hol és mikor találtunk vissza a saját univerzumunkba.

Most viszont késő van, és ezért elmegyek aludni. Holnap ugyanis nem elég, hogy ismételten teljesítenem kell a 100%-ot (ami kicsit más összeállítású feladatsor lesz, mint ma volt), de még más irányú tevékenységet is végzek. Például.