2006.09.20.

Vannak jó és pocsék dolgok. Vannak javuló és romló tendenciák. Vannak dolgok, amiken iszonyatosan fel tudnám húzni magam, de nem teszem. Van a napokban zajló eseményekről is véleményem, de nem fogom kifejteni. Egyrészt azért nem, mert mindenki más ezt teszi, és már elegem van a véleményekből. Azon kívül a véleményezés is beleesne valószínűleg abba a kategóriába, miszerint nagyon fel tudnám húzni magam rajta. Harmadrészt pedig a vélemény, mint tudjuk, olyan, mint a segglyuk, amennyiben mindenkinek van belőle egy, amire az emberiség túlnyomó többsége egyáltalán nem kíváncsi. Nyilván igaz ez minden véleményre, és nyilván a blogolvasók vannak olyan perverzek, hogy. De ezt a részét a dolognak mégis elnapolom.

Tegnap este majdnem összeszedtem tételesen a jó és a vacak dolgokat egy listába, aztán végül mégsem tettem.

Fruzsina nagyon szép, takaros fészket tud már rakni. Mindig sajnálom kitakarítani a ketrecet és kidobni belőle, de hát bármilyen takaros is az egérfészek, nem olyan strapabíró és stabil, mint amilyent a madarak csinálnak.

Egyébként meg hullafáradt vagyok, szokás szerint. Még szerencse, hogy holnap is megyek reggel dolgozni. Továbbá le kéne feküdnöm aludni, különben betermelem a hűtőben található összes sajtot. Talán megugrott a fehérjeigényem. Ma este már megittam egy liter kakaót.

És ha valaki azt mondja, hogy “én mindig megmondom, amit gondolok, akár jó, akár rossz”, és ennek dacára állandóan csak a negatív, destruktív kritikát, a leszólást és a gúnyt hallani tőle, akkor az illető vagy hazudik (akarom mondani nem a hagyományos értelemben véve mond igazat) vagy pedig kifejezetten szenvedélyesen utál. Különben nem tudna csak negatívumokat mondani. Ha viszont utál, akkor szeretném tudni, hogy mégis, miért. Szerintem itt van elrontva az egész, hogy mindig mindent meg akarok érteni, és egyszerűen nem lehet mindent.

Hát ezek a dolgok vannak. Elmegyek aludni. Csak előbb még lemegyek egy kis sajtért. Meg megetetem a macskát. És felhozom a hátizsákomat. És még olvasok kicsit az ágyban. De alapvetően megyek aludni, de tényleg. Majd egyszer. Még ma éjjel.

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .