2006.10.12.

Huhúú, tetszenek tudni, miféle nap lesz holnap? Nem, nem arra gondolok, hogy péntek 13, mert az kit érdekel. Ünnepnap lesz, és még csak nem is a piros betűs fajtából, inkább az aranybetűs típusból. Bizony. És aki ennyi év után még mindig nem tudja, hogy mit ünneplek október 13-án, az keressen rá a Google-ban, hogy mi történt holnaphoz képest hatvanöt évvel korábban, és amikor végre megtalálja, akkor szégyenkezzen erősen amiért nem tudta. Mert vannak dolgok, amiket mindenkinek tudni kell.

Még mindig nem történik velem semmi. Eszem sajtot. Iszom teát. (Tényleg, főzök teát. Vagy ne főzzek, fogok tudni aludni anélkül is? De, főzök. Kell. Akarom.) De a lényeg az, hogy tényleg tök eseménytelen az életem. Amikor DB-vel néha beszélünk telefonon, mindig ott lyukadunk ki, hogy igazából nincs mit mesélnünk egymásnak. Mert hiába szeretjük egymást, mindketten nyakig ülünk a munkáinkban, és kész. És semmi nem történik. Mármint semmi komolyabb annál, mint mondjuk hogy a Hetedik mennyországot áttették hétfőről vasárnapra. Miután 10 évig és két hétig hétfő este 8kor volt. Hát hülyék ezek? Jó, persze, hogy hülyék, miután egy EKKORA finálé után inkább mégis folytatják, de még ezen felül is hülyék?

A másik dolgok… azok olyasmik, hogy október 27-én nyit a jégpálya (és még mindig nincsen árlista és nyitva tartás), hogy 23-án terveim szerint beszállok a mission101ba, és hogy novemberben NaNoWriMo, és hogy utána már mindjárt vége is a félévnek. Hosszú távú terveim pedig nincsenek. (Na jó, a linkek szekciót rendbe szeretném tenni, és a C&P-ből átmentett könyvajánlók alapján megnyitni a sajátomat. De ez meg annyira hosszútávú terv, hogy nincs is határideje.) Legalábbis ennél hosszabb távúak. Egyébként is, szerintem ez perpillanat pont elég. Úgyhogy megyek aludni. Tudom hogy korán van, nem számít. Aludni akarok.

Egyébként is a napnak ez a legveszélyesebb pillanata. Találok valami érdekeset, amit elkezdek olvasni/nézni, keresgélni, és egy pillanat alatt hajnali fél valamennyi van, és akkor aztán…

Na ezért megyek MOST aludni. Mielőtt még mindez bekövetkezne. Tetszik érteni. (És jó jel, hogy a Sims – amit botor módon újra feltelepítettem, pedig életem egyik legjózanabb döntése volt fél évvel ezelőtt törölni – untat ma este.)