Ötvenezer-huszonkilenc

Kell még bármi mást mondanom? Nagyon büszke vagyok magamra. :)

Kategória: Mindennapok | Címke: | Hozzászólás most!

2006.11.24.

Azt hittem, hogy akarok majd ma este írni blogot, de úgy tűnik, nem vagyok még elég erős hozzá. Talán majd egy kicsit később. De az is lehet, hogy erről soha.

Kategória: Mindennapok | Hozzászólás most!

#721

Furcsa dolog a WinWord helyesírásellenőrzője. Az ‘elsőtiszt’ szót javítani akarja ‘esőtiszt’-re, aminek szerintem semmi értelme sincs, de a ‘marketingmenedzser’ kifejezésre a szeme se rebben.

Kategória: Két mondat | Hozzászólás most!

#720

Ki akarok menni korcsolyázni. Kár, hogy a pálya ma este már bezárt, meg hogy a korcsolyám a nagyanyámnál van, és hogy a héten minden reggel dolgozom.

Kategória: Két mondat | Hozzászólás most!

2006.11.08.

Megvagyok, köszi. Hol jobban, hol rosszabbul, de megvagyok. Nem akarok beszélni róla. Ha valakivel akarok beszélgetni, azt úgyis megkörnyékezem majd. Személyesen. De még kicsit korán van ahhoz, hogy írásban is. Ért, ugye?

A munkanapjaimat is hol jobban, hol kevésbé jól bírom, úgyhogy igyekszem annyi időt tölteni a raktárban, amennyit csak lehet. Nem nagyon szeretem az embereket. Sajnálom. Azért ha valaki szeretne rám nézni vagy ilyesmi, az szóljon, mert egyesével szeretlek titeket, csak ha sokan vannak a népek, akkor nem.

Van új ágyam. Majd kipróbálom ma éjszaka. Szeretnék egyszer jól aludni végre. Bár nincsenek is igazából ilyen nagy vágyaim. Szeretnék egyszer aludni. Mondjuk át az éjszakát. Ez nem nagyon megy napok óta. Túl sok a gondolkodnivalóm.

És a mondataim is rövidek.

A NaNo szépen halad, kicsit alatta vagyok a kvótának, de még nem behozhatatlan az elmaradásom. Már most előbbre tartok, mint tavaly két hétnél, és nem sok kell már ahhoz se, amennyinél tavaly abbahagytam. Igazából sok cselekményem van, és hogy az mind beleférjen, nem kell túl sok jelzőt beszúrni, meg fölösleges körülírásokat, meg ilyesmi, mehet a színtiszta, körítésmentes tartalom.

Megyek is írni. NaNót, meg másik dolgokat is.

Nem tudja valaki, hova lett a novemberi beosztásom? A szalagavatóm DVD-je előkerült az ágy-hadműveletben, de a beosztásom nincs meg.

Kategória: Mindennapok | Hozzászólás most!

Nagypapám volt

1925. február 5. Palé – 2006. november 4. Budapest

Kategória: Mindennapok | Hozzászólás most!

Korcsolyázni akkor is jó, ha az új korcsolya széttöri a lábadat

Még nem megy a “mindennap blogolunk”-modell, de igyekszem türelmes lenni magammal. A “kétnaponta blogolunk”-modell már úgy tűnik, alakul (kop-kop). Talán azért, mert már megint nyomorult vagyok. Nem olyan nagyon a mélyponton – bár az most egyáltalán nincs olyan messze, mint szeretném -, mert ha a mélyponton vagyok, akkor nem tudok írni. Ha boldog lennék, akkor meg nem lenne kedvem. Most csak olyan átlagosan elveszett vagyok, és ennek talán van, aki örül – legalább azok, akik szoktak olvasni. Tudom, hogy vagytok néhányan, és ez néha kicsit jól esik. Néha meg teljesen kiakaszt. Legtöbbször meg eszembe se jut.

Take Thatet hallgatok. (Nagyon tetszik a Back for Good, és az csak a hab a tortán, hogy a szövege is aktuális némiképp. Kivéve, hogy nem tudom, komolyan gondolom-e. Hogy komolyan ezt gondolom-e. Nem, nem hiszem. Nem tudom.) Normális, hétköznapi, átlagos lányok fiúegyütteseket 13-14 évesen hallgatnak. Akkoriban, mikor annyi idős voltam, meg voltam győződve róla, hogy sokkal okosabb, sokkal érettebb vagyok náluk. Ma már nem hiszem, hogy az lettem volna, egyszerűen iszonyatosan más voltam. Nem ez az első olyan dolog, amit mostanában kezdtem el, próbáltam ki, amit a többiek akkoriban, amikor hetedikesek, nyolcadikosok, kisgimisek voltunk.

Nem azt mondom, hogy bánom, hogy így alakult, mert azt hiszem, nekik egy életre kimarad az, amit én akkoriban műveltem. De azért szeretném tudni, hogy én hol siklottam ki, mikor és miért és hogyan lettem selejt. Vagy ha nem tetszik a selejt kifejezés, akkor azt mondom, hogy normától elütő. Sorolhatnám a körülményeket, okolhatnám a családomat, okolhatnék bármit, de nem tudom, melyik lenne az igazi. Nem is tudom, szeretném-e egyáltalán tudni.

Komolyan hiszem, hogy nem vagyok rossz ember. Esetlen vagyok, néha rosszindulatú is, sőt, alkalmanként kifejezetten gonosz. Néha tudok kedves lenni, de az általában véletlen. És valahogy hiába vallom be ezeket a dolgokat, az emberek sosem hiszik el. Valami oknál fogva azt hiszik, hogy jobban ismernek engem, mint én magamat. És az az ijesztő gondolatom szokott néha támadni, hogy talán így is van.

Mindenesetre ma ki vagyok akadva magamon. És bár egy fél órája még el akartam mesélni, már nem szeretném. Azt szeretném, ha mások is tudnák, és okos tanácsokat adnának, de nem szeretném elmesélni. Szeretném, ha lennének barátaim, de gyűlölök és képtelen vagyok barátkozni, és a meglevő barátságaim fenntartására sem vagyok képes időt szentelni. Nem fizikailag vagyok képtelen az időt beszorítani, hanem nem tudom rászánni magam. Nem értek a “small talk”-hoz, és azt hiszem, nem is akarok. A legtöbb dologgal így vagyok. Szeretném, ha meglennének, szeretném, ha szimplán az elvégzési fázis kiiktatásával megtörténté lehetne tenni a dolgot. Még csak nem is a fárasztó fizikai munkától félek, mert ha arról van szó, akkor tudom, hogy nekikezdek, és előbb-utóbb kész lesz. De amikor ilyen lelki és személyes dolgokról van szó, akkor soha nem szedem össze magam. Inkább addig gyűjtöm és rendezgetem össze és vissza a tényeket, amíg ugyanaz a végeredmény sül ki belőle, de az eredeti indokokra rá sem lehet ismerni.

Hazug vagyok, ez az igazság. És még csodálkozom, hogy miért utál az a bizonyos embertípus, amelyik a tanárokat, főnököket és hasonszőrűeket alkotja.

Kategória: Mindennapok | Hozzászólás most!