A fontos dolog
Ez egy blog. Ezért aztán végtelenül szubjektív, valamint arról szól, ahogyan a világ dolgait látom. Éppen aznap. Ebből értelemszerűen következik, hogy az itt olvasottakból messzemenő következtetéseket levonni lehet ugyan, de nem érdemes.
-
Keresgető
-
Én mindig mindennel
egyetértek,
és soha semmivel
sem értek egyet,
mert én önmagammal
is mindig
ellentétes véleményen
vagyok.- Kiss Ottó
Ti mondtátok
- poggi - Három történet
- Luca - Három történet
- Gombos Ildikó - Megvilág
- needmoreram - Folytatásosan
- Zoli - Megvilág
- poggi - Megvilág
- Zoli - Megvilág
- lsblk - Nahát
- poggi - #838
- lsblk - #838
-
Mostanában
nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból,
amennyit egy hangya ért belőlem.Mostanában csak remélem,
hogy a világ nem fog
a fejemre taposni.- Kiss Ottó
Olvasgató
-
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.- Siv Widerberg
Régiségek
- 2020 október (2)
- 2019 július (2)
- 2019 június (1)
- 2019 február (1)
- 2019 január (5)
- 2018 december (1)
- 2018 november (1)
- 2018 október (5)
- 2018 július (1)
- 2018 június (6)
- 2018 február (1)
- 2018 január (1)
- 2017 augusztus (1)
- 2017 június (1)
- 2017 március (2)
- 2017 február (1)
- 2017 január (2)
- 2016 október (1)
- 2016 szeptember (1)
- 2016 augusztus (3)
- 2016 július (3)
- 2016 június (4)
- 2016 május (2)
- 2016 február (2)
- 2016 január (1)
- 2015 május (1)
- 2015 március (8)
- 2015 február (4)
- 2014 április (1)
- 2014 március (3)
- 2014 február (1)
- 2014 január (17)
- 2013 december (9)
- 2013 november (6)
- 2013 október (5)
- 2013 augusztus (3)
- 2013 július (9)
- 2013 június (9)
- 2013 május (2)
- 2013 április (8)
- 2013 március (11)
- 2013 február (7)
- 2013 január (2)
- 2012 december (7)
- 2012 november (10)
- 2012 október (5)
- 2012 szeptember (18)
- 2012 augusztus (14)
- 2012 július (7)
- 2012 június (4)
- 2012 május (14)
- 2012 április (17)
- 2012 március (14)
- 2012 február (11)
- 2012 január (11)
- 2011 december (5)
- 2011 november (1)
- 2011 október (13)
- 2011 szeptember (16)
- 2011 augusztus (6)
- 2011 július (8)
- 2011 június (6)
- 2011 május (4)
- 2011 április (8)
- 2011 március (4)
- 2011 február (1)
- 2010 december (1)
- 2010 november (4)
- 2010 október (13)
- 2010 szeptember (11)
- 2010 augusztus (7)
- 2010 július (8)
- 2010 június (23)
- 2010 május (5)
- 2010 április (12)
- 2010 március (17)
- 2010 február (6)
- 2010 január (4)
- 2009 december (3)
- 2009 november (1)
- 2009 október (1)
- 2009 szeptember (2)
- 2009 augusztus (1)
- 2009 július (7)
- 2009 június (16)
- 2009 május (12)
- 2009 április (10)
- 2009 március (8)
- 2009 február (4)
- 2009 január (7)
- 2008 december (13)
- 2008 november (2)
- 2008 október (11)
- 2008 szeptember (14)
- 2008 augusztus (13)
- 2008 július (11)
- 2008 június (7)
- 2008 május (4)
- 2008 április (7)
- 2008 március (11)
- 2008 február (8)
- 2008 január (9)
- 2007 december (4)
- 2007 november (5)
- 2007 október (19)
- 2007 szeptember (6)
- 2007 augusztus (5)
- 2007 július (5)
- 2007 június (9)
- 2007 május (11)
- 2007 április (9)
- 2007 március (14)
- 2007 február (9)
- 2007 január (19)
- 2006 december (9)
- 2006 november (10)
- 2006 október (10)
- 2006 szeptember (25)
- 2006 augusztus (26)
- 2006 július (35)
- 2006 június (63)
- 2006 május (82)
- 2006 április (80)
- 2006 március (45)
- 2002 december (1)
-
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém,
és akiről ők nem is tudnak.- Ingrid Sjöstrand
#737
Rájöttem egy szörnyű igazságra. Amikor tíz kilóval nehezebb voltam, rajtam kívül minden sokkal könnyebb volt.
#736
Valaki igazán lefényképezhetne korcsolyázás közben. Szeretném tudni, hogy nézek ki olyankor, amikor tényleg boldog vagyok.
#735
Utálom az éjszakákat. De az igazi baj persze az, hogy a nappalokat is utálom.
2007.01.26.
Iszonyú nagy a kísértés, hogy sutba vágjam az ütemtervemet, és egy sort se fordítsak ma. De azért még viaskodom magammal egy csöppet. Tegnap például ha nem is “egy sort se”, de egy fél oldalt sikerült csak, ma már behoztam a tegnapi elmaradásomat, de a mai adagnak még neki se láttam. Itt az ideje szigorúan fogni saját magamat. Hehe. Mintha ilyen valaha is előfordulna.
Nem vagyok elégedett magammal. Úgy összességében. Nem tudom, miért hiszik mindig azt a másik emberek, hogy csak azért, mert róluk nem vagyok jó véleménnyel, magamat tökéletesnek hiszem. Éppen úgy megvan a véleményem saját magamról is, csak azt épp magammal beszélem meg, nem pedig velük.
Igen sok nem hogy rossz, de elviselhetetlen tulajdonságomról tudok. És el lehet hinni nyugodtan, hogy nem könnyű együtt élnem magammal. Csak nem nagyon tudok külön költözni tőlem. Nem vagyok jó barát. Nem vagyok megbízható. Öntörvényű viszont nagyon is vagyok. Gyáva is. A szám az nagy, tudok nagyot tervezni, álmodozni, képzelegni, aztán amikor a megvalósításra kerülne a sor, visszakozom. Lusta is vagyok. Nem egy és nem kettő alkalommal, hanem gyakorlatilag állandóan van valami, amit meg kell csinálni, de egyszerűen nem vagyok hajlandó kimozdulni miatta a lakásból. És talán még rosszabb, amikor nem egyszerűen kell, hanem igazából én akarom az adott dolgot, de nem vagyok képes megtenni érte, hogy felöltözöm és kidugom az orromat. És oké, hogy most korcsolya van a tévében, és hogy az egész napomat annak szenteltem, de mégis megígértem dolgokat, amiket pedig szinte biztosan tudtam, hogy nem tudok (lusta leszek) tényleg megtenni.
Elmeséljem, mivel töltöttem a mai napomat? Felkeltem nagyon későn. Gondolkoztam rajta, hogy fürdök, aztán mégsem. Ültem a gépem előtt, blogokat olvastam, és vártam, hogy történjen valami. Nem történt semmi, de nem volt kedvem felkelni, lemászni, ilyesmi. Aztán háromnegyed 12 körül kezdtem ráeszmélni, hogy mindjárt kezdődik a műsor. Lementem, megetettem a macskát. Gondolkoztam, hogy csinálok reggelit magamnak, aztán nem csináltam. Pattogattam kukoricát, bontottam meggybefőttet, főztem teát, és leültem a tévé elé. Negyed egykor. Hat után tíz perccel fel is keltem. A jégfelújítás idején kimentem pisilni. Aztán amikor vége lett a korcsolyának, ebédeltem. Aztán visszajöttem, és megnéztem három rész Hetedik mennyországot. Aztán kicsit furdalt a lelkiismeret, és gondolkoztam rajta, hogy kéne egyet telefonálnom, illetve valaki másnak még egyet, aztán persze egyáltalán nem telefonáltam. Fordítottam néhány oldalt. Elkezdtem blogot írni. Abbahagytam. Nem csináltam semmit. Aztán bogarásztam Harry Pottert, IMDbt, YouTube-ot, korcsolya-dolgokat. Volt közöttük valamiféle összefüggés, de már nem emlékszem mi.
Na, hát ezért utálom az életemet. Mert töküres. És egész nap egyedül vagyok. Megmondjam, kihez szóltam ma? A macskámhoz. Meg a tévéhez. Amikor hülyeséget beszélt a kommentátor. Néha a kutyára is rászóltam. És anyukámmal is váltottam pár szót vacsora közben. Tegnap reggel óta ugyanabban a ruhában vagyok. Jó, nem egészen, de tegnap este óta mindenképp. Büdös vagyok, koszos, és főleg elégedetlen. Bár megfigyeltem, hogy egy ceruzával fel tudom tűzni a hajamat. Na, ezért ugye érdemes volt ma felkelni?
Na jó, a korcsolyáért érdemes volt. Még ha én magam nem is voltam kinn a pályán már hétfő óta. Ami egyébként nagy fényűzés, mert mehettem volna szerda, csütörtök vagy ma reggel is. Mivel mindjárt hajnali négy, gyanítom, hogy ma se megyek sehova. Hát így.
Elegem van. Valaki más szeretnék lenni. Valaki más, akinek jobb természete van, aki kedvesebb nálam, aki jobban ért az emberekhez, aki meg tudja magát fegyelmezni, akinek nem jelent állandó kudarcot élni és viselkedni. Én nem hiszem, hogy valaha is alkalmas leszek arra, hogy civilizált módon éljek. Bármennyire vágyom is rá, nem lenne szabad férjhez mennem és gyerekeket szülnöm – és bár el se nagyon tudom képzelni, sőt gyakorlatilag lehetetlennek tűnik, mégis riasztó a képzeletbeli kép -, mert jó eséllyel tönkretenném még az utódaim életét is. Ha én nem tudok teljes értékű felnőtt lenni, nem is érzem magam annak, nem is érezhetem, és soha nem is fogom annak érezni; akkor pedig nem szabad befolyásolható tudatú gyerekeket olyan nyomorékká tenni, amilyen én vagyok.
Egyszerűen nem érdemlem meg, hogy bárki is szeressen. Nem lenne szabad álmodoznom sem róla.
#734
Annyira belelendültem éjszaka a munkámba, hogy csak fél ötkor észleltem az idő múlását, amikor anyukám felkelt. A kérdés csak az, hogy sikerült-e ebben az időszakban bármi értelmeset összehozni.