Elmesélem, milyen egy kimerült poggi.

A kimerült poggi először is higiéniailag nincs igazán szalonképes állapotban. Köszönhető ez annak, hogy két napot töltött a számítógépe előtt, többnyire fordított, de nem mindig. Mondjuk, hogy az idő felében. Körülbelül. Ugyanabban a ruhában. Amiben aludt. Előző éjszaka is.

A kimerült poggi ezek után elmegy fürdeni. Éjfél után. Közli a macskával, hogy “te egy két lábon járó istencsapása vagy”, aztán röhög magán. Aztán elgondolkozik rajta, hogy min is mulat ilyen jól. Aztán rájön, hogy a macskának négy lába van, és ez volt már elsőre is vicces, és még jobban szórakozik saját magán.

A kimerült poggi zuhanyozás közben azon gondolkozik, hogy milyen jó lenne befeküdni a forró vízbe és úgy maradni legalább két órán át, de tudja, hogy reggel dolgozni kell mennie, és ezért jobb, ha ezt nem kockáztatja meg.

A kimerült poggi kimászik a kádból, és megpróbál felöltözni. Csak éppen, amikor éppen a bal lábán egyensúlyozva próbál öltözködni (ami tudvalevőleg erősebb, mint a jobb, de ügyetlenebb, csak úgy mint az azonos oldalai kezei a poggiknak) a jobb kislábujjával beleakad a pizsamaalsójába, és orra esik.

A kimerült poggi a mérlegre áll, csak úgy megszokásból, és elégedetlen az eredménnyel. Ezek után kimegy inkább az előszobába, és megnézi magát a tükörben. És a tükör alátámasztja, hogy a poggi okkal elégedetlen. De hát lehet még ennél is többet enni? Nem nagyon. A poggik ugyanis folyamatosan esznek. És nem csak holmi diétás kosztot, hanem csokoládét, túrórudit, sajtot, kenyeret, tésztát, krumplit. Tele cukorral, keményítővel meg ilyesmivel. Csupa kalória. Hova rakódik az le?

A kimerült poggi ezek után megeteti a macskát, aztán visszamegy a székbe (amit már nagyon le kéne cserélni, mert teljesen szét van ülve), ahol az elmúlt két napot töltötte, és némi hezitálás után úgy dönt, hogy egy teljességgel értelmetlen blogbejegyzést szentel a tulajdon kimerültségének, és kicsit még jobban leterheli az amúgy is gépelés-beteg csuklóit és ujjait.

A kimerült poggival jobb nem ujjat húzni. A kimerült poggi tényleg kimerült, és mint ilyen, veszélyes állatfajta. Tanácsos kitérni az útjából. Esetleg finoman utalni rá, hogy elmehetne aludni. Ha másért nem, akkor a saját és környezete testi épsége kedvéért.

Migrén. Pánikrohamok. Önutálat, volt párkapcsolatok elemzésével párhuzamosan.

Ez a három kontra korcsolya VB és az első fordításom megjelenése.

Nem egy jó hét ez így.

Nem látom be, hogy az összeg miért negatív. Talán nem is összeg van, hanem szorzat, és akkor azért. Talán csak a tavaszi fáradtság ütközik ki rajtam. De miért ilyenkor, amikor a tavasz eltűnt, és már megint tél van? Talán tényleg kezdek megfázódva lenni? Nem tudom.

Aludni kéne. Úgyis ellopnak tőlem ma egy órát. Csak el ne felejtsem nézni a Gálát majd. A hülye óraállításban. Továbbá fordítanom is kell. Rengeteget. Mert most éppen harmadik napja hanyagolom. És ez így nem lesz ez így jó.

Szóval elmegyek aludni. Hátha elmúlik. Mármint az állapot, amiben vagyok, az múlhatna el.

Csak nem tudom, lesz-e valaha is olyan, hogy.