A fontos dolog
Ez egy blog. Ezért aztán végtelenül szubjektív, valamint arról szól, ahogyan a világ dolgait látom. Éppen aznap. Ebből értelemszerűen következik, hogy az itt olvasottakból messzemenő következtetéseket levonni lehet ugyan, de nem érdemes.
-
Keresgető
-
Én mindig mindennel
egyetértek,
és soha semmivel
sem értek egyet,
mert én önmagammal
is mindig
ellentétes véleményen
vagyok.- Kiss Ottó
Ti mondtátok
- poggi - Három történet
- Luca - Három történet
- Gombos Ildikó - Megvilág
- needmoreram - Folytatásosan
- Zoli - Megvilág
- poggi - Megvilág
- Zoli - Megvilág
- lsblk - Nahát
- poggi - #838
- lsblk - #838
-
Mostanában
nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból,
amennyit egy hangya ért belőlem.Mostanában csak remélem,
hogy a világ nem fog
a fejemre taposni.- Kiss Ottó
Olvasgató
-
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.- Siv Widerberg
Régiségek
- 2020 október (2)
- 2019 július (2)
- 2019 június (1)
- 2019 február (1)
- 2019 január (5)
- 2018 december (1)
- 2018 november (1)
- 2018 október (5)
- 2018 július (1)
- 2018 június (6)
- 2018 február (1)
- 2018 január (1)
- 2017 augusztus (1)
- 2017 június (1)
- 2017 március (2)
- 2017 február (1)
- 2017 január (2)
- 2016 október (1)
- 2016 szeptember (1)
- 2016 augusztus (3)
- 2016 július (3)
- 2016 június (4)
- 2016 május (2)
- 2016 február (2)
- 2016 január (1)
- 2015 május (1)
- 2015 március (8)
- 2015 február (4)
- 2014 április (1)
- 2014 március (3)
- 2014 február (1)
- 2014 január (17)
- 2013 december (9)
- 2013 november (6)
- 2013 október (5)
- 2013 augusztus (3)
- 2013 július (9)
- 2013 június (9)
- 2013 május (2)
- 2013 április (8)
- 2013 március (11)
- 2013 február (7)
- 2013 január (2)
- 2012 december (7)
- 2012 november (10)
- 2012 október (5)
- 2012 szeptember (18)
- 2012 augusztus (14)
- 2012 július (7)
- 2012 június (4)
- 2012 május (14)
- 2012 április (17)
- 2012 március (14)
- 2012 február (11)
- 2012 január (11)
- 2011 december (5)
- 2011 november (1)
- 2011 október (13)
- 2011 szeptember (16)
- 2011 augusztus (6)
- 2011 július (8)
- 2011 június (6)
- 2011 május (4)
- 2011 április (8)
- 2011 március (4)
- 2011 február (1)
- 2010 december (1)
- 2010 november (4)
- 2010 október (13)
- 2010 szeptember (11)
- 2010 augusztus (7)
- 2010 július (8)
- 2010 június (23)
- 2010 május (5)
- 2010 április (12)
- 2010 március (17)
- 2010 február (6)
- 2010 január (4)
- 2009 december (3)
- 2009 november (1)
- 2009 október (1)
- 2009 szeptember (2)
- 2009 augusztus (1)
- 2009 július (7)
- 2009 június (16)
- 2009 május (12)
- 2009 április (10)
- 2009 március (8)
- 2009 február (4)
- 2009 január (7)
- 2008 december (13)
- 2008 november (2)
- 2008 október (11)
- 2008 szeptember (14)
- 2008 augusztus (13)
- 2008 július (11)
- 2008 június (7)
- 2008 május (4)
- 2008 április (7)
- 2008 március (11)
- 2008 február (8)
- 2008 január (9)
- 2007 december (4)
- 2007 november (5)
- 2007 október (19)
- 2007 szeptember (6)
- 2007 augusztus (5)
- 2007 július (5)
- 2007 június (9)
- 2007 május (11)
- 2007 április (9)
- 2007 március (14)
- 2007 február (9)
- 2007 január (19)
- 2006 december (9)
- 2006 november (10)
- 2006 október (10)
- 2006 szeptember (25)
- 2006 augusztus (26)
- 2006 július (35)
- 2006 június (63)
- 2006 május (82)
- 2006 április (80)
- 2006 március (45)
- 2002 december (1)
-
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém,
és akiről ők nem is tudnak.- Ingrid Sjöstrand
2007.03.29.
Hát ha hiszed, ha nem: elkészültem. A gépelőizmaim kikészültek, de mindez nem számít. Hajnali fél egy után pár másodperccel, hatalmas hajrát követően átszakítottam a célszalagot. Életemben először… hát, elég sok először ez, most így egyszerre. Először fordítottam le teljesen egyedül egy egész könyvet. Először sikerült valamit határidőre teljesítenem. Nem is tudom. Biztos van még másik “először” is benne, de nem keresek most többet. Mert most éppen örülök, és ezért nem érek rá. Az utolsó négy oldal már csak úgy repült a kezem alatt. Tényleg. Majd még az eljövendő néhány estét arra szánom, hogy átbogarászom, még egyszer elolvasom, és a “sántítós” részeket kicsit javítgatom, de ez már nem számít. A lényeg az, hogy kész vagyok. Igazán. :) És ez jó.
És másról most nem írok, pedig lenne miről, de most elmegyek aludni, mert reggel dolgozni kell, aztán vasárnap még javítgatok, aztán hétfőn takarítok, aztán kedden dolgozom, de most… hát, most jó. Megnézem a filmeket, amik kölcsönben vannak nálam. Sütök gofrit, és viszek mindenkinek, akinek ígértem. Kimegyek a lakásból, és nézek napfényt. Megnézem, mikor van közönségkorcsolyázás a Koriközpontban. Veszek egy jófajta görkorcsolyát. És kicsit talán lakberendezek is. És regényt írok. És végre szánok időt a macskámra is, aki most már kifejezett féltékenységi rohamokat kapott a könyvtől.
Hirtelenjében egy hatalmas súly ugrott le rólam, szerintem nem a szívemről, hanem a tüdőmről, ami mostanság kezdett egészen pánikszerű tüneteket produkálni. Szóval most majdhogynem minden tökjól van. :)
#748
Már csak 21 és fél oldal. És még van rá egy egész, és két tördéknapom.
2007.03.26.
Elmesélem, milyen egy kimerült poggi.
A kimerült poggi először is higiéniailag nincs igazán szalonképes állapotban. Köszönhető ez annak, hogy két napot töltött a számítógépe előtt, többnyire fordított, de nem mindig. Mondjuk, hogy az idő felében. Körülbelül. Ugyanabban a ruhában. Amiben aludt. Előző éjszaka is.
A kimerült poggi ezek után elmegy fürdeni. Éjfél után. Közli a macskával, hogy “te egy két lábon járó istencsapása vagy”, aztán röhög magán. Aztán elgondolkozik rajta, hogy min is mulat ilyen jól. Aztán rájön, hogy a macskának négy lába van, és ez volt már elsőre is vicces, és még jobban szórakozik saját magán.
A kimerült poggi zuhanyozás közben azon gondolkozik, hogy milyen jó lenne befeküdni a forró vízbe és úgy maradni legalább két órán át, de tudja, hogy reggel dolgozni kell mennie, és ezért jobb, ha ezt nem kockáztatja meg.
A kimerült poggi kimászik a kádból, és megpróbál felöltözni. Csak éppen, amikor éppen a bal lábán egyensúlyozva próbál öltözködni (ami tudvalevőleg erősebb, mint a jobb, de ügyetlenebb, csak úgy mint az azonos oldalai kezei a poggiknak) a jobb kislábujjával beleakad a pizsamaalsójába, és orra esik.
A kimerült poggi a mérlegre áll, csak úgy megszokásból, és elégedetlen az eredménnyel. Ezek után kimegy inkább az előszobába, és megnézi magát a tükörben. És a tükör alátámasztja, hogy a poggi okkal elégedetlen. De hát lehet még ennél is többet enni? Nem nagyon. A poggik ugyanis folyamatosan esznek. És nem csak holmi diétás kosztot, hanem csokoládét, túrórudit, sajtot, kenyeret, tésztát, krumplit. Tele cukorral, keményítővel meg ilyesmivel. Csupa kalória. Hova rakódik az le?
A kimerült poggi ezek után megeteti a macskát, aztán visszamegy a székbe (amit már nagyon le kéne cserélni, mert teljesen szét van ülve), ahol az elmúlt két napot töltötte, és némi hezitálás után úgy dönt, hogy egy teljességgel értelmetlen blogbejegyzést szentel a tulajdon kimerültségének, és kicsit még jobban leterheli az amúgy is gépelés-beteg csuklóit és ujjait.
A kimerült poggival jobb nem ujjat húzni. A kimerült poggi tényleg kimerült, és mint ilyen, veszélyes állatfajta. Tanácsos kitérni az útjából. Esetleg finoman utalni rá, hogy elmehetne aludni. Ha másért nem, akkor a saját és környezete testi épsége kedvéért.
2007.03.24.
Migrén. Pánikrohamok. Önutálat, volt párkapcsolatok elemzésével párhuzamosan.
Ez a három kontra korcsolya VB és az első fordításom megjelenése.
Nem egy jó hét ez így.
Nem látom be, hogy az összeg miért negatív. Talán nem is összeg van, hanem szorzat, és akkor azért. Talán csak a tavaszi fáradtság ütközik ki rajtam. De miért ilyenkor, amikor a tavasz eltűnt, és már megint tél van? Talán tényleg kezdek megfázódva lenni? Nem tudom.
Aludni kéne. Úgyis ellopnak tőlem ma egy órát. Csak el ne felejtsem nézni a Gálát majd. A hülye óraállításban. Továbbá fordítanom is kell. Rengeteget. Mert most éppen harmadik napja hanyagolom. És ez így nem lesz ez így jó.
Szóval elmegyek aludni. Hátha elmúlik. Mármint az állapot, amiben vagyok, az múlhatna el.
Csak nem tudom, lesz-e valaha is olyan, hogy.
#747
Tegnap este gondoltam rá, hogy csak annyit írok, “migrén”. Aztán túl rosszul voltam hozzá, hogy kitaláljak még egy mondatot, úgyhogy nem írtam inkább semmit.