#744

Ma este megint rám tört a szokásos “nem tartozom sehova”-érzés. Ezzel mondjuk csak az a baj, hogy ma éjjel aludni szerettem volna, nem pedig ébren utálni az életemet.

Kategória: Két mondat | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .