2007.04.01.

Utánozhatatlan érzés elkészülni egy fordítással. Úgy értem, mégiscsak egy regény. Még ha nem is írtam, csak leírtam magyarul. A mai napot még rászántam, végigbogarásztam, vadásztam benne gépelési hibákat meg eltévedt ragokat, meg hiányos mondatszerkezeteket. (Összesen egy darab hiányzó állítmányom volt, a ragok és elütések tekintetében már nem volt ilyen jó a helyzet, főleg azokon a részeken, amiket a hajnali 2 és 4 közötti időszakokban fordítottam.)

Mindenesetre most elküldtem a kész produktumot. És elégedett vagyok, és boldog. Csudajól hangzik, ugye? :) Az is.

És megmondom, hogy mi csudajó még. Az, hogy szabad vagyok. Ha kedden hatkor hazajövök a boltból, akkor aznapra készen vagyok a munkával. És ugyanez a helyzet szerda és csütörtök este tízkor is. Nincs lelkifurdalás, nincs stressz, nincs kényszer.

Holnapra ugyan van dolgom, de előbb-utóbb beiktatok egy tavaszi nagytakarítást is. Az elmúlt három hónapban borzalmas mennyiségű szemét, por és kosz lepte be a galériámat. Aztán lehet, hogy tényleg lakberendezek is majd egy kicsit. Megnézem a korcsolya VB eddig még nem látott részeit. De ezeket majd szépen, fokozatosan, a közeljövőben. Mert holnapra dolgom van.

Reggel el kell menni vásárolni, ha mást nem is, tejszínt és étcsokit mindenképp. Extra hatalmas óriási adag gofrit kell sütnöm, mert három helyre is kell vinni belőle. Egyszer a nagymamámnak. Akinek megígértem ma, hogy felmegyek hozzá holnap ebédre, és hogy viszek neki egy tiszteletpéldányt – bizony olyanom is van. Aztán kell egy adag a megvesztegetett Mezőgazdaságinak is, akiknek megígértem, hogy ha elküldik nekem boltköziben a Révai új Lexikon hiányzó három kötetét, akkor áprilisban kapnak sütit. A harmadik adag pedig természetesen a szokásos helyére megy, ahova mindig minden finomság távozik :) Szóval sütök holnap. Jó lesz.

További pozitív fejlemény – bár némiképp meglepő -, hogy készült rólam egy darab előnyös fotó. Ilyesmi nem szokott történni. Ez a szóban forgó kép is jobban néz ki (sajnos), mint az eredeti. Talán majd beszkennelem egyszer.

A másik pozitív fejlemény, hogy voltam korcsolyázni. Bizony. Ha már minden szabadtéri pálya bezárt, jobb híján elmentem egy fedettre. Hideg volt, nem sütött a nap, sokan is voltak, de legalább jég volt a lábam alatt. Jót tett. Ráadásul megfigyeltem egy új típusú korcsolyázót, amilyent korábban még nem láttam. Jégnagypapának kereszteltem őket. Hatvan fölötti öregurak, és bírnak valamiféle vagány de elegáns stílussal. Olyanok, mint a Charlie: öreg, mint az országút, de a maga módján dögös.

További jó fejlemény még, hogy megnéztem már ma a női rövidprogramokat felvételről, nagyon kedvemre való dolog volt. Viszont most már többet nem mesélek, mert álmos vagyok, meg mert fél 4 lesz mindjárt, és aludnom is kell, ráadásul reggel meg sütök. Szóval így.

Utolsó pozitív megjegyzés, csak így utóiratként, hogy hála az égnek senki sem vert ma át. Megúsztam a Kontroll-ellenőr-csapatot is. Viszont pénteken (mivel vasárnap nem dolgoznak) sikerült beugratniuk a kajaszállítóknak. Szóval így fel is lettem ültetve meg nem is, és ha még annál is kreatívabb és okosabb lennék, mint amilyen vagyok, akkor most én írnám meg a “Mi a címe ennek a könyvnek?” című könyv előszavát.

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .