2007.04.02.

Alig több, mint egy hét múlva itt a Könyvfesztivál.

Végre újra van időm olvasni.

Alig több, mint egy hete, hogy van tiszteletpéldányom (igaz, már csak három, gyorsan fogynak) az első saját megjelent fordításomból.

Alig néhány napja, hogy a második, önálló és saját fordításommal elkészültem.

Újra van időm írni, blogot is, és regényt is.

Csoda, hogy csupa könyv jár a fejemben? Nem tehetek róla, így van. Egyszer és mindenkorra megfertőződtem ezzel a kórral, ami el nem oltható szerelmet kelt bennem a könyv iránt. A könyv iránt, ami pedig nem más, mint papír, tinta, térbeli kiterjedésében csak úgy mint súlyában jelentős tárgy. Imádom. Imádom megsimítani a kötetek gerincét, végigpörgetni a lapokat az ujjaim között. (Nem, szagolgatni valamiért nem szoktam. Nem nagyon éreztem még rá késztetést. Talán az orrsövényferdülésem az oka, nem tudom.)

Szóval megint könyveken jár az eszem, részint a sajátomon persze, részint azokon, amiket tervezek. De az még odébb van. De még inkább töröm a fejem a “másik olvasókon”. Hogy hiába egy állatfaj mindenki, aki olvas, azért én sokakat lenézek és megvetek. Piszokság, tudom.

De megvetem az olyanokat, akik megvesznek minden “menő” híres és vastag könyvet, legyen az Esterházy vagy Spiró vagy éppen Kertész, aztán (jó esetben) belelapoznak, aztán felteszik a polcra, hogy mindenki lássa, hogy ők műveltek.

Nem becsülöm azokat sem, akik csak műfajhoz kötötten olvasnak. Aki csak modernt és posztmodernt olvas, ami ugyan jó (is lehet akár), de kizárólag azt olvasni olyan, mintha mindig csak sült krumplit enne az ember. Igaz, bevallom, még azt is nehezemre esett belátni, hogy az is könyv, ami nem irodalom. De van olyan is, akinek nehezére esik belátni, hogy még az is könyv, ami irodalom.

És nem szeretem az olyan kislányokat sem (kisfiúkra még ez sem jellemző, őket azért nem említem), akik megtaláltak egy felkapott szerzőt, elolvasták két könyvét, közlik, hogy ő a kedvenc írójuk, és attól kezdve nem olvasnak mást. És lehet ez most akár Brezina, akár Jacqueline Wilson (aki egyébként jó!) vagy Meg Cabot (akit érthető okokból nem bántok, na de azért mégiscsak), vagy teszem azt JK Rowling. Félreértés ne essék, a Harry Pottert én a magam részéről imádom. Ez szerintem eddig sem volt titok. De aki csak azt olvas, az ne merje magát olvasó embernek titulálni.

Harry Potter még csak nem is sült krumpli. Belga csokoládé inkább.

Én a magam részéről szeretek a megszokott ízeknél maradni. Első sorban ifjúsági irodalmat olvasok. Meg némi gyerekkönyvet is. Naná. De olvasok “felnőtt” irodalmat is, időnként krimit és sci-fit szintén, még ha arra kerül a sor, akkor egy kis Virginia Andrewst is (aki női és családon belüli horror és pszichológiai thriller, és egyébként borzalmas, és még borzalmasabb, hogy nem tudok rájönni, miért szeretem). És az elmúlt években meglehetősen sok non-fictiont is sikerült olvasnom, pedig az korábban nem volt szokásom. Változatos étrend. Az a hosszú élet titka, nem?

Persze a könyvesbolti eladó mit morog bárkire is, aki könyvet vesz? (Mert azért induljunk ki abból a feltételezésből, hogy veszi. Szerencsére még olyan is van, aki tényleg fizet a könyvért, amit kivisz a boltból. Csak úgy mondom.) De hadd mutassak rá arra az apróságra, hogy munkaidőn kívül csupán olvasó vagyok. Amikor felvettem az egyenruhát, és a szívem fölött cégemblémát viselek, mindenkinek örülök, aki sok pénzt hagy nálunk. De ilyenkor, este, itthon, egyedül hadd nézzek le azt, akit akarok :)

Egyébként meg megint szerelmes vagyok. Most éppen Freddie Mercury az aktuális áldozatom. Azon kívül, hogy az apám, de akár a nagyapám is lehetett volna, és hogy meleg volt, és halott, más akadálya nincs is a dolognak. Miért mindig ilyenekbe szeretek bele?

Na jó, megyek inkább aludni. De legalábbis olvasok kicsit előtte. Aztán alszom. Hátha holnap találkozom már az új kollégákkal. Már amennyire újnak lehet mondani azokat, akik már eléggé elhasználódtak :)

Szóval jóéjt kedves mindenki, olvassatok sokat és változatosan.

*a szerkesztő jegyzete: Azért jól meg tudtam mondani a frankót, nem? A 2011-es álláspontom ugyanezen témában az, hogy mindenki azt vásárol, amit akar, akár elolvassa (remélhetőleg legalább tervezi), akár nem, sőt, mindenki azt olvas, amit akar, és remélhetőleg még örömét is leli benne.

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .