Amikor elérkezik az időm, és magam is csatlakozom a mennyei kórushoz, vagy mihez…

Mindenkit megrázott. Engem is. Világszerte emberek millióinak tette elviselhetővé az életét. Ha azt mondom, csipcsirip, vagy hogy hehe, vagy hogy csingiling, mindenki tudja, miről van szó.

Nyolcvannégy éves volt. Pont, mint Kilgore Trout. Már akkor is idős bácsi volt, mikor születtem. És többet adott nekem, mint bárki bármikor. Emberileg. Szellemileg.

Időről időre, bármit csináltam, eszembe jutott valami. “Vonnegut ezt mondta erről meg erről”. Imádtam. Most is imádom. Eddig azt mondtam rá, hogy a legbölcsebb élő ember a világon. Ezt többet nem mondhatom. Csak azt mondhatom, amit ő mondott Asmiovra, egy ismert alkalommal: “ő már az égben jár.” És talán, sok idő múlva én is fogok tudni nevetni rajta.

Amíg még nem vagyok olyan humanista, mint ő volt, addig csak sírni fogok tudni. Még nagyon sokáig. Tulajdonképp jó, hogy eddig köztünk volt. Ha igazolva találja az eltervezett sírfeliratát, miszerint “Minden csodálatos volt. Semmi sem fáj.” akkor egy szavam sem lehet.

Így megy ez.

God bless you, Mr. Vonnegut.

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .