Nagyjából ezer éve nem írtam semmit, pedig néha azért lett volna hozzá kedvem. Elvégre volt már olyan a történelemben, amikor megígértem, hogy ha egyszer véletlen kifogynék az ihletből, akkor majd írok a JournalSparksból. (Egyébként nézegettem a napokban, és olyan nagyon jó ötleteket nem találtam közte. Kár.)

Amúgy sem kellene most ébren lennem: reggel megyek dolgozni, ráadásul ha lehúztam a magam nyolc óráját, szabadságra is megyek, tehát bőven ráérne holnap este írni. Akár. De nekem most van írhatnékom, most jött rám, úgyhogy ez van, és kész.

Elhatározásokra jutottam (már megint). Egyrészt, a szabadság alatt takarítani fogok, úgy igazán. Elindulok a faltól, és eljutok a lépcsőig, és kidobálom a szemeteket, a könyveket felpakolom a polcra, már amennyire a kapacitásuk engedi, és erre nem sajnálok akár két napot is rászánni. Emellett felül szándékozom vizsgálni a Mission 101-et, ugyanis egy csomó minden ami belekerült, hülyeség. Vagy hatályát vesztette. Viszont vannak új és jó ötleteim. Amit meg már sikerült beváltani, azt ki kell pipálni. Szóval ez is lesz.

Aztán van egy ötletem egy bejegyzésre, amit jó eséllyel soha nem fogok megírni, de ezt majd még meglátom. (Minden valószínűség szerint holnapig el is felejtem.)

És arra a döntésre is jutottam, hogy nekifutok a ScriptFrenzynek. A ScriptFrenzy ugyanolyan, mint a NaNoWriMo (és aki nem tudja, mi az a NaNoWriMo, az keresgéljen vissza 2005 október-novemberre, illetve 2006 novemberre, és megtalálja a szükséges infókat), csak nem regényben, hanem színdarabban / forgatókönyvben. És nem 50000 szó a cél, hanem 20000. Tudni kell még ehhez a tervhez, hogy nem vonz különösképp a műfaj. Nem is rajongok annyira a filmekért, mint a regényekért. Nem tudok párbeszédet írni. Leírni tudok csak eseteket, nem pedig megmutatni. Ezért érzem úgy, hogy neki kell futnom, és meg kell próbálnom. A célkitűzés töredéke csak a NaNónak, amit pedig sikerült teljesítenem, méghozzá napokkal a határidő előtt. Napi nem egészen 700 szó, és ebbe beleszámítanak a leírások, a fejlécek, a beszélő szereplő neve, szóval gyakorlatilag minden. Miért is ne sikerülhetne? Legfeljebb lesz június végére egy nagyon rossz forgatókönyvem :) Vagy még rosszabb esetben egy nagyon rossz forgatókönyv eleje :) De talán jót tesz az íráskészségemnek is (hiszen a rendszeres blogolást mostanság hanyagolom), és talán segít kicsit visszarázódni a rendszeres írásba, és így van rá esélyem, hogy november előtt még befejezzem a regényemet is. (Ami azzal jár, hogy utána már “csak” javítgatni kell rajta.)

Kicsit talán beteges, amilyen világban élek. Napközben egy könyvesboltban tevékenykedem. Munkaidőn kívül a könyvszakma rendezvényeire járok, úgy mint Kiadói Napok, Könyvfesztivál, Könyvhét, és ami még adódik. Másodállásban műfordító vagyok. És szabadidőmben, hobbiból regényt írok, meg ezek szerint forgatókönyvet is. Nyaralni pedig Londonba megyek – mi másért? – egy könyv megjelenésére :) Ráadásul, ha sikerül a szabadságom alatt (ami azért nem túl hosszú, de mégis) időt szakítani rá, akkor újraindítjuk a Czikornyai & Patza könyvajánlót :) Teljesen beteg dolog, tudom. (Az egyetlen, ami nem illik a képbe, az a két hét télen, amikor korcsolyát nézek. De majd írok egy korcsolya-regényt, és akkor stimmelni fog, “anyaggyűjtés” címszóval.)

Ilyesmi dolgok vannak mostanában. És most megyek aludni, mert reggel dolog van. Hihi. Az a vicces dolog van ugyanis, hogy amióta szép az idő, és amióta nincs H. (illetve nem dolgozik, illetve nincs jelen), azóta újra imádom a munkámat :)