Csak pár sor, fontos dolgok és kevésbé fontos dolgok.

A NaNo Light a.k.a. ScriptFrenzy csúfos kudarcba fulladt, és 15066 szónál ért a június 30. éjfél. Sebaj. Mármint persze baj, de valamelyest megbocsátható – közben kaptam másik munkát, sőt, gyakorlatilag év végéig be vagyok táblázva, de lehet, hogy inkább jövő év elejéig. Nem baj, előbb-utóbb ugye csak befejezem azért a magamét is… bár jobb szerettem volna még november előtt, hogy az igazi NaNoWriMóra az új ötletet írhassam meg. Kicsit már tapasztaltabban, több ésszel.

Ami a másik dolog, az az, hogy rájöttem: kóros nassoló vagyok. Miszerint nem a csokoládé a megoldás kulcsa, mint eddig hittem, mert ha nincs itthon csokoládé, akkor rájárok a hűtőszekrényben a kolbászra, a málnára, a sajtra is. Bármire, ami nassolható. Hm. (Kivéve az egészséges dolgokra. Arra minek?)

Harmadrészt, mivel rituális Harry Potter újraolvasásban vagyok, és mert a filmeket is próbálom buzgón újra megnézni, megállapításra jutottam. Többre is. Egy csomó olyan mondatot találtam már, amiken erőteljesen kaptam a homlokomhoz, hogy “tényleg!”, és ez jó. Mert tökjó. Ez csak igazolja a tényt, hogy a HP tizedik, de századik olvasásra is élvezhető. Bármennyire is trend legyen világszerte lekezelően nyilatkozni róla. Ami viszont kevésbé tetszik, az az, hogy megállapítottam egy nagyon jelentős különbséget a filmek és a könyvek között, ami nem egyszerűen az, hogy a könyvek jók, és a filmek nem. Ennél összetettebb a dolog. Míg a könyvek hosszúak, részletgazdagok, fantáziadósak és izgalmasak, öröm őket olvasni – és mivel próza, ezért nem követel sokszor irreális vizuális megjelenítést a fejemben -, addig a filmek szintén hosszúak, de halálosan unalmasak. Az első, a második és a negyedik is több, mint két és fél óra. A harmadik és az ötödik éppen csak tíz perc híján annyi. Ez bődületesen sok. És amíg az ember a könyvet időnként félreteszi, alszik kicsit, meg eszik, meg elmegy dolgozni, és pihen közben – igen, még akkor is, amikor először olvasok egy új kötetet, akkor is alszom közben. Na jó, a Tűz Serlegénél nem aludtam, a Főnix rendjét meg délelőtt kezdtem csak el, de a Félvér Hercegnél (igaz, az még spoiler-mentes időszak volt, a megjelenés előtt, tehát nem kockáztattam semmit) 10 fejezet után lefeküdtem aludni, és csak reggel folytattam. És van egy olyan gyanúm, hogy a Deathly Hallowsnál sem lesz ez másképpen, hiszen ha éjfélkor rá is tudnám tenni a mancsomat (ahogy persze nyilván nem tudom majd, csak kicsivel később), akkor is hullafáradt lennék 4-5 óra múltán. De inkább töltök 4-5 órát olvasással, mint filmnézéssel. Ami nem tud lekötni.

Mindegy, bízzunk benne, hogy az új film jó lesz. Eddig az lesz a legrövidebb (3 perccel veri az Azkabant, ami egyébként eddig a legjobban tetszett.)

További tanulság, hogy a csokoládéfagylalt, bodzás almalé és vajas pattogatott kukorica együttes, de legalábbis két órán belüli fogyasztása fokozottan ellenjavallott. Görcsöket okoz az ember alhasában. Kellemetlen típusúakat. Amik nem múlnak el attól, hogy nem figyelsz oda rá. (Na nem mintha velem fordult volna elő. De még megpróbálom kezelni egy bögre kakaóval. Esetleg kettővel. Ha az sem segít, akkor semmi.)