2007.08.07.

Szóval már egy hete augusztus van, én pedig még mindig nem írtam egy szót se semmiről. Mert miért is írjak. Pedig néha gondolkozom rajta, hogy kéne, de mondjuk az ölemben fekszik a macska, és nem tudom tőle kihúzni a billentyűzetet. Vagy nem jut eszembe semmi. Vagy eszembe jut, de nem írom le. Mert minek is.

A végkövetkeztetésem mégis az, hogy kicsit elszoktam a blogolástól.

Meg a fordítástól.

Meg a munkába járástól is, de azt lassan megszokom újra.

A macska egyébként… hát, van ilyen parabolaantenna a fején. Próbáltam felültetni a tévé tetejére, hátha bejön az ESPN, de nem ült ott annyi ideig, hogy meg tudjam állapítani. Továbbá valami nagyon gusztustalan nedv szivárog belőle (a macskából, a sérüléséből), amit hajlamos belém törölni, illetve a ruháimba, vagy az ágyamba. Továbbá elég ügyesen mozog a nyakbavalójával, kivéve, hogy arra még nem jött rá, hogy a hízelgéshez és törleszkedéshez annyira nem kiváló viselet. Össze van már karmolva a hasam, a nyakam és az arcom is. És még csak tegnap este óta van rajta. És még két hétig rajta marad.

Megvannak a fotóim is. Ők is hasonlóképpen számolják – vagy hasonlóan szabadon értelmezik – a “három munkanapos” határidőket, mint mi a a könyvesboltban. :)

Kell vennem kétoldalú ragasztószalagot.

Megyek, főzök kakaót. És beengedem a macskát. Most már nem fogja tudni lelopni az asztalról a vacsorámat, mert már nincs vacsorám. Ha már nem engedhetem ki az udvarra (fennakadna valahol), legalább hadd törölközzön belém.

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..