2007.08.28.

Őrlődök, hogy mit is csináljak, mihez is kapjak. A konyhaasztalom pihen az albumom, amit nagyon szeretnék bővítgetni rajta, de nagyon fáradt vagyok, fáj a lábam, és nem bírnék ma is hajnalig az asztal fölött görnyedni.

Írnám a regényt, de nincs nagyon kedvem – éppen egy olyan semmilyen, érdektelen részen kellene átvergődnöm, és tudom, hogy amikor végre elkezdtem megírni, akkor hirtelen 180 fokos fordulatot vesz a cselekmény, és juszt sem az lesz, amit terveztem, hanem valami egészen más, és minden valószínűség szerint valami szörnyű. Mert a regényben – nálam – mindig szörnyű dolgok történnek.

Ráadásul tegnap végül befejeztem egy levelet, ami már azt kell, hogy mondjam, hogy évek óta esedékes volt. És az annyira lefoglalta a kreatív energiáimat, hogy most nem is nagyon vagyok író hangulatomban.

Voltam este kabaréban, és az jó is volt, de aztán a két óra alatt szerzett vidámságomat kicsit elmulasztotta egy s más (ezt hogy kell írni?), úgyhogy most nem mesélem el a kabarét. Majd úgyis meg lehet nézni a tévében. Ha jól látom, akkor szeptember 7.-től kezdődően. Mindegy.

Szóval kapkodom a kurzort a monitor egyik sarkából a másikig, a regény-ikontól a blog-ikonig, és most még a telefon is csöng. És most hiába jut eszembe, hogy nincs kedvem fölvenni, mert itt nem “megy hátra” a másik telefonhoz három csöngés után. Megyek. Felveszem. Azt hiszem.

De inkább nem.

Jó éjt, megpróbálok aludni. Hátha ma kivételesen sikerül. Nagyon szükségem lenne már egy éjszakára, amit át tudok aludni.

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .