2007.10.22.

Mindenféle dolgok történtek. Olyanok is, amiket el akartam mesélni, és olyanok is, amiket nem. Minden bizonnyal olyanok is, amikre meg már nem is emlékszem. Mindenesetre a lényeg az, hogy már megint nem írtam, ki tudja mi óta. És azt sem tudom, mikor fogok legközelebb. Mondjuk abban eléggé reménykedem, hogy nem maradunk bezárva a lakásba, de hát ugye ki tudja. Kajánk pár napra van elegendő. Ha a halkonzerv is számít, akkor pláne. A pattogatott kukorica-készleteim még elég sokáig kitartanak, van egy fél üveg meggybefőttem is, kakaó és cukor és tej is elég sok van még, és ki tudja, mi van az ágyam alatt? Mindegy, a kajakészleteken kívül is, a fontos csak az, hogy pénteken nyit a pálya, és én ott leszek.

Pillanatnyilag a korcsolyapálya nyitása az egyetlen jó dolog, amire számíthatok. Eléggé nem jól alakulnak mostanában a dolgok, mégpedig azok a dolgok, amikre nem bírok ráhatással, de alapjaiban rengetik meg az életemet. Persze ha a saját tanácsomat megfogadnám, akkor elengedném a dühömet és elkeseredettségemet, és élvezném az életet, de a helyzet az, hogy nem kívánom elengedni egyiket sem, hanem dühöngeni és sírni akarok, amíg helyre nem áll minden. A szomorú helyzet csak az, hogy a dolgok éppen mindent akarnak, csak helyreállni nem, és ezért aztán elég értelmetlen vállalkozás lenne ilyesmivel próbálkozni.

Továbbá nyakamon a november, és az új NaNoWriMo, és bár ötletem van, az egyelőre tényleg nem több, mint ötlet, egy kiindulópont és néhány elképzelés, de messze nem történet még. És nem tudom, hogy hogy fogok történetet csinálni belőle. Könnyen lehet, hogy sehogy, de egyelőre még nem tudom. Nem akarom már a kezdet előtt feladni, de a lelkesedésem mostanában a közelébe sem ér a tavalyinak. Nem tudom úgy feltüzelni és beleélni magam, mint tavaly. Ami már csak azért is meghökkentő fejlemény, mert mintegy egy héttel ezelőtt még remekül voltam, és boldogan készültem rá. Talán majd megkérdezem a Brekit, hogy elnevezhetek-e róla egy szereplőt, és akkor majd jobb lesz. Vagy a Hosszút is beleírom meg a Brekit is, és akkor viszont már meg fogja közelíteni a szellemi mazochizmus és perverzió végső megjelenési formáit, amit meg nem kellene. Tekintve, hogy egyikükre sem kívánok túl sokat gondolni, mert már eleget bőgtem mindkettejük miatt. És fogok is még.

Szóval NaNo, és rosszul alakuló dolgok, munkamorálom sehol, fizikai teherbírásom szintén a negatív tartományokban kóborol. Az építkezés állítólag halad, de amennyire én látom, áll, az utcára nem lehet kimozdulni, mert már napok óta azt hallani csak minden médiumban, hogy aki nem tudja igazolni a lakhelyét, és a belvárosban lakik, az készüljön fel rá, hogy nem biztos, hogy visszajut a lakhelyére (na nem mintha a tavalyi kalandos mozizás után idén bárhova is kívánkoznék). Szóval holnapra az a nagyszabású terv van, hogy takarítok. De nem egyszerűen csak takarítok, hanem nagyszabású szanálásokat is tervezek, és még bútort is akarok átrendezni, meg a gépem is új helyre fog költözni, legalábbis ezt tervezem. És még az sincs kizárva, hogy porszívózni is fogok, de ebbe azért senki se élje bele magát. Mert azért mégiscsak 24 órából áll egy nap, még ha ott van az éjszaka, akkor is.

Szóval nem vagyok csúcsformában, de eltökélt és dühös vagyok, és ez jó kiindulás a takarításhoz, mert ad hozzá némi erőt, plusz talán jót is tesz kicsit. (Legfeljebb nem.)

Most viszont azt hiszem, megyek és alszom egyet. Hiszen reggel korán kell kelni, mert dolog van.

Szegény macska nagyon fogja utálni ezt a takarítós dolgot, az is biztos. Hm.

Na, majd egyszer biztos minden jobb lesz.