2007.10.24.

A mai napon pont nullával haladt a Nagyszabású Takarítási Hadművelet. Remélem, holnap majd erőteljesebben rászánom magam. Ugyanis már nagyon beleéltem magam, hogy milyen jó lesz, mikor kész lesz.

Helyette viszont abban a kevés időben, amit itthon töltöttem, rémisztő statisztikára jutottam. (Tavaly ugyan kicsit másképp listáztam a filmeket, amiket láttam, és a könyveket, amiket olvastam, mint idén, de azért mégis megnyugtató, hogy tavaly ennél is elkeserítőbben álltam.) Röpke számításaim szerint az idén eddig 4 és fél napot töltöttem különböző képernyők előtt filmnézéssel (TV, DVD vagy éppen mozi). És ebbe nem számít bele a korcsolya. Hm. Ami egymagában lenne nagyjából ennyi, ha nem kicsit több. Igaz, tavaly egész évben 70 filmet láttam, idén pedig eddig csak 43-at. De mégis.

Hát. Ilyen dolgok vannak. Az viszont biztos, hogy csak úgy, mint tavaly, még mindig szeretem a listákat, meg a statisztikákat, grafikonokat és számokat. Ez is valami.

És most megyek aludni.

Jövőre talán azt is fogom számolni, hogy hány kilométert utaztam. De ebben még nem vagyok biztos. Igazából azt is érdekes lenne számolni, hogy hány órát alszom, de azt tuti nem bírnám rögzíteni. Egyébként is, az tényleg túl ijesztő lenne. Főleg, hogyha azt is hozzászámolnám, hogy mennyit dolgozom. De az utazós dolog tetszik.

Igen, kifejezetten ideje lenne aludnom. Határozottan. Ugyanis hülyeségeket beszélek. Arról nem is beszélve, hogy mostanában egyre gyakrabban kívánom a pokolba a munkahelyemet, és ráadásul minden okom megvan rá, még akkor is, hogyha ez eddig nem volt szokásom.

De most már ebbe sem kezdek bele, egyrészt mert semmi kedvem újra meg újra beleélni magam, másrészt pedig egyáltalán nem biztos, hogy okos ötlet volna a részemről.

Francba.