85%-on üzemelek

Hát az van, hogy szégyenkezem a hosszú kihagyás miatt, de bizony nagyon méltatlan dolgot tettem: fogtam magam, és megbetegedtem. De úgy tök igazán. Olyan betegállomány és táppénz még dolgozni se megyek sőt még annyi erőm sincs hogy furdaljon a lelkiismeret mértékben. Szóval jó vacak volt. De most már élek. Megmaradok. És írok. :)

Sok izgi dolog, éppen azért, mert nem nagyon csináltam semmit, nincs. Szomorú, de tény. A másik szomorú dolog az, hogy iszonyatosan lemaradtam a fordítással, ami persze megesik ilyen helyzetben, na de mégis. A harmadik rossz dolog, hogy D.B., aki velem persze soha az életben nem jönne el korcsolyázni (az veszélyes sport, mert az ember elesik, és másik emberek levágják az ujjait a korcsolyájukkal), valami amerikai haverjával elment: és bingó, eltörte a csuklóját, a napokban műtik. Király, nem?

A jó dolog viszont az, hogy mikor visszamentem dolgozni mindenki tökre örült nekem, ráadásul még éppen időben érkeztem, hogy elintézhessem a szabadságomat a korcsolya VB-re (amit persze novemberben megbeszéltünk, de hát ez mellékes), és most így minden jó. Kivéve, hogy fel kell zárkóznom a fordítással. De hát majd felzárkózom. Bizony. Hát így. Majd, ha lesz mit mondanom, jelentkezem (de a Pavuk-Hadford korcsolyabotrányt nincs kedvem részletezni, pedig véleményem van.*)

*a szerkesztő jegyzete: Csak éppen ma már éppen fogalmam sincs róla, mi is volt az a bizonyos vélemény. De könnyen lehet, hogy jobb is ez így, nem?

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .