A helyzet az, hogy napok óta írogatok, de félbehagyom a mondatokat, nem szedem össze tisztességesen a gondolataimat, és a végén nem töltök fel belőle semmit. Éppen ezért nem merem megígérni – csak remélem, hogy így lesz majd -, hogy valamikor a napokban végre befejezem a Potter-témájú fejtegetéseimet, és pótlólagosan az elmúlt napokat kitöltöm velük. A terv mindenesetre ez – de éppen úgy terv volt az is, hogy január elsejével elkezdek gőzerővel fordítani, és február 11-ére már javában a 120. oldal környékén járok majd – és ehhez képest a pillanatnyi leküzdött oldalszám 8 és fél. Mert hát lassan mindannyian tudjuk, hogy milyenek az én elhatározásaim.

Mindenesetre most annyiban jó a helyzet, hogy végre végigjátszottam a Theme Hospitalt, ami rengeteg időmet elnyelte, és talán ennek örömére most a felszabadult időmet tényleg a munkára fordítom. Majd kiderül, de látok rá esélyt. Ugyanis lassan ott tartok, hogy közelít a pánikba esés időszaka, miszerint nem leszek kész időre, és akkor mi a fenét csinálok? Megjegyzem, ennek az esélye napról napra nagyobb.

Nagyot dob még a munkamorálomon, hogy egy igencsak borsos összeggel kellett még megajándékoznom az APEH-ot, és ami maradt, nem igazán mondhatnám, hogy komoly motivációs erővel bír. (De ez most egy hosszabb könyv és kicsit emelkedett a tarifám is, úgyhogy ez után majd még többet fizethetek. De tudom, hogy nem így kell megközelíteni a dolgot. Na de mégis…)

Lemegyek egy bögre kakaóért. Megvárod, míg visszajövök? Á, sokáig maradok, és amíg lemászom a lépcsőn, ki a hidegbe, vissza a melegbe, és újra fel a lépcsőn, sok dologra fogok gondolni, és boldogtalan ötletekkel lesz tele a fejem, és mindenkinek jobb, hogyha ebbe most nem megyek bele. Tudom.

Majd, máskor. Amikor lesz kedvem írni ilyesmiről.