A vállalkozás, mint olyan, fölöttébb fárasztó dolog. Hétfő délelőtt például könyveltem. Helyrepofoztam a pénztárkönyvemet egészen május közepéig, amíg egy olyan helyzethez nem érkeztem, amiről fogalmam sem volt, hogy hogyan könyveljem.

Szintén hétfőn kora délután próbáltam meg – nagyjából egymilliomodik alkalommal megszüntetni a vállalkozói számlámat. Természetesen nem sikerült. Ma reggel mentem vissza, hajnali nyolc körül érkeztem a bankfiókba. Az elmúlt hetek bürokratikus kínlódása után arra számítottam, hogy éppen csak be fogok tudni érni dolgozni fél 10-re. Annál nagyobb volt hát a meglepetésem, hogy 8 óra után tíz perccel már a bankfiók előtt álltam, és a kezemben volt NAGYON sok idő.

Úgyhogy úgy döntöttem, sétálok egyet. Kellemes időjárás volt, hűvös, borult, de napos, és nyárias. Amikor már a Pillangó utca környékén gyalogoltam, keresztül a parkon az Örs vezér tér felé, hirtelenjében olyan London-érzésem támadt. A parkban. Azzal az éggel, azzal a páratartalommal, azokkal a fényekkel. Mintha a Hyde parkban sétáltam volna reggel.

Nagy vágyásom támadt újra Londonba menni. Talán, majd jövőre.