Comfort Zone

Mostanában kicsit többet olvasok angolul, és kevesebbet magyarul, mint amennyit optimálisnak tartanék, de becsületszavamra, nem szabad akaratomból teszek így. Viszont mivel ennyire ráállt az agyam az angolra, nem bírtam a “comfort zone”-nál találóbb magyar címet találnom. Ezért mindannyiótoktól kérem szíves elnézését. (Ezt vajon jól ragoztam?)

A lényeg az, hogy sikerült megállapodnom magammal, és a tegnap délutánt saját magamnak ajándékoztam. Szóval felkapcsoltam a fűtést – tudom, hogy az évnek ebben a szakában kicsit bizony fényűzés -, teleengedtem vízzel a kádat, amíg folyt a víz, megnéztem két részt egy sorozatból, amit kínosnak éreznék bevallani, aztán órákon át áztam a forró vízben, olvastam. Aztán éjfél környékén úgy döntöttem, hogy márpedig nekem friss ágyneműt kell húznom. És kipakoltam a szekrényt, és friss ágyneműt húztam. És jó volt. És az ágyban fekve Mark Twaint olvastam. Magam mellé vettem a macskát. Megittam egy liter kakaót. És élveztem. És erre a pár órára nem gondoltam semmire.

Az a kár csak, hogy ezt nem lehet rendszeresen megcsinálni: nem első sorban anyagilag, hanem azért is, mert ha aztán ettől is megcsömörlök, hogyan fogom kényeztetni magamat?