Mennyiség és minőség 2006 (A-C)

:: 5 perc alatt olvasható ::

Úgy tűnik, hogy sokat olvasok – többet, mint a magyar átlag. Ha jól emlékszem arra, amit annak idején olvasásszociológiából tanultam, aki évente legalább 3 könyvet olvas el, azt tekintjük olvasónak, és aki évente legalább 10 könyvet, azt pedig rendszeres olvasónak

2006 óta vezetek listát arról, hogy miket olvastam el. Néha szórakoztató, néha megdöbbentő, néha pedig kifejezetten érdektelen elfoglaltság, de mivel a táblázatok, statisztikák és egyebek alapvetően nagyon is  kellemes időtöltést nyújtanak, ezért örömömet lelem benne. A 2006-os volt a próbaüzem, a tavalyi évre már sikerült tökéletesíteni a nyilvántartási modellt, és sokkal több féle paramétert tudok egyszerre szemügyre venni. 2006-ban 105 címet olvastam, tavaly 72-t, idén eddig 68-nál tartok, és ebben nincs benne semmi olyan, amit nem fejeztem be. Nincs kizárva, hogy hiperrendszeres olvasó vagyok.

Most, mikor betekintettem a 2006-os nyilvántartásomba, az év végefelé megláttam egy címet, amiben még a múlt héten is biztosan tudtam, hogy nem olvastam. Ehhez képest felírtam, tehát valószínűleg mégis a végére értem már egyszer. Többször vitáztam már különböző személyekkel arról, hogy érdemes-e újraolvasni könyveket. Mikor végigfutottam a 2006-os listámat, arra a megdöbbentő következtetésre kellett jutnom, hogy amit két évvel ezelőtt olvastam először, arra vagy nagyon haloványan, vagy egyáltalán nem emlékszem.

Most ezt a listát megosztom a tisztelt publikummal is, csupán az olvasásszociológiai kutatás végett. Minden egyes tételnél felsorolom azokat a dolgokat, amikre emlékszem. Ha valahol még többet is tudok, mint amennyit felsorolok, azt megemlítem. Természetesen tele van spoilerekkel!

Persze, az is lehet, hogy ez csak az én pocsék memóriámat igazolja, nem pedig azt, hogy újraolvasni érdemes és jó.

Hogy ne legyen halálosan unalmas és hosszú, egyelőre limitáljuk a dolgot a 105 cím első harmadára, azaz 35 tételre.

Alcott, Louisa May: Fiatalurak – Megnyitja kapuit Plumfield az utópisztikus iskola, meg van benne valami csóró hegedűsgyerek is. És Jo kisfia egy helyi kislánnyal tart teadélutánokat (?)

Alcott, Louisa May: Jo fiai – Mint említettem volt, erről még csak arra se emlékeztem, hogy olvastam. De lehet, hogy ebben hal meg Meg férje. Ha nem ebben, akkor az a Fiatalurak volt.

Alcott, Louisa May: Egy régimódi lány – Erre elég élénken emlékszem, de korábban olvastam már, először tízéves korom körül. Polly, Fanny és Tom, meg a biciklibaleset, amikor Tom halántékát csak milliméterekkel kerüli el a sérülés. Hat évvel később Mr. Sydney udvarol Pollynak, de végül Fannyt veszi feleségül. További részletek a  fentebb is hivatkozott Louisa May Alcott-postban.

Aldrich,B. S.: És lámpást adott kezembe az úr – Abby Deal édesanyjának olyan alakja van, mint egy félbekötött liszteszsáknak. A férje nevére már nem emlékszem. A családban volt valaki, Abby valamelyik menye, aki kék, piros és egyéb színű könyvekből nevelte a gyerekeit. Abby egy karácsonyra papírból vágott ki babákat valamelyik gyerekének. Abby énekelni is tudott fiatalkorában, és valamelyik unokája örökölte ezt a tehetséget, és énekelt a rádióban. “A vár szépséges asszonya büszke volt és vidám”, így kezdődik a dal. De ezt is olvastam már valamikor korábban. Lehet, hogy többször is.

Amundsen, Roald: Az északnyugati átjáró – A hajót Gjøának hívták. És sikerült végighajózni az átjárót. És voltak indiánok. Vagy eszkimók? És tetszett a stílus.

Anderson, Laurie Halse: Hadd mondjam el… – Melindát a nyáron megerőszakolták, és azóta nem beszél. Vele se beszél senki, mert azon a bizonyos nyári bulin ijedtében kihívta a rendőrséget, de nem mert semmit se mondani a megérkező hatóságnak, viszont többeket előállítottak alkoholfogyasztás miatt. Melinda fákat rajzol, és ettől helyreáll a lelki egyensúlya. A barátnője az erőszaktevő fiúval randizik. De láttam a könyvből készült filmet is, szóval nem biztos, hogy csak a könyvre emlékszem.

Andrews, V. C.: Rain – Raint örökbe fogadták, ha nem tévedek, sok pénzért. Van egy húga, aki nem a húga, de meggyilkolják. A húgnak valami B-betűs neve volt. Az örökbefogadó mama ettől annyira megrémül, hogy gyorsan visszapasszolja a vér szerinti mamának a gyereket, ő viszont a rendes családjával nem kívánja megosztani a dolgot, így elsuvasztja a nagymamához (?). Raint flancos magániskolába járatják, és bomlanak utána a hapsik. De erre talán csak azért emlékszem, mert valamikor, 2003 körül, amikor megjelent, meg akartam venni, de a szüleim nem engedték (mert “Virginia Andrews borzasztó!” ami egyébként igaz, de aki Mary Higgins Clarkot olvas, az csak ne beszéljen) , és mikor végre rátehettem a kezem, akkor aztán nagy beleéléssel olvastam.

Andrews, V. C.: Villámlás – A Rain folytatása. De abban se vagyok biztos, hogy a második-e vagy a harmadik.

Andrews, V. C.: Vihar – A Rain másik folytatása, amelyik nem a Villámlás. A kettő valamelyikében Rain Londonba utazik színművészetet tanulni, meg közben mindenféle emberek meghalnak, Rain felkutatja a vér szerinti apját, meg valamiért mégis hazautazik, meg ledobja egy ló és lebénul, de beleszeret a gyógytornászba és összeházasodnak.

Andrews, V. C.: Szivárvány – Rain lányát megerőszakolják a nyári táborban. Aztán valami fiúval (?) együtt elmenekül vagy megszökik, és egy nagyon gyanús és lepukkant házban – talán a fiúnak valami rokonai (?) bezárják őket egy pincébe. (???) Valami ilyesmi. De lehet, hogy ez egy másik könyv.

Shining on – Lila novelláskötet volt, mármint a borítója. Valami lepke van rajta. Volt benne Jacqueline Wilson és Lois Lowry novella is. Valaki cukorbeteg volt benne.

Bell, Hilari: Kobolderdő – Az Animus kiadótól kaptam ajándékba valamelyik könyvünnepen. Tetszett. Valami lány átment a falon, és koboldfelkelést vezetett. A fiú, akit utánaküldtek, hogy levadássza, beleszeretett. A koboldok nem tesznek szívességet viszontszívesség nélkül, ezért a lány, akinek nem emlékszem a nevére, mindig levagdossa a gombokat a ruhájáról. Az egész ruhája tele van gombokkal.

Besson, Luc: Arthur és a villangók – Nem tetszett. Kicsi emberek voltak benne. Meg egy farm, amit el akartak árverezni, és egy eltűnt nagypapa.

Block, Lawrence: A betörő, akit a szekrénybe zártak – Bernie Rhodenbarr jó pasi. És ezek szerint a szekrénybe zárták.

Block, Lawrence: A betörő, aki parókát viselt – Lásd eggyel feljebb, de parókát is viselt. És biztosan volt valahol egy hulla.

Block, Lawrence: A betörő, aki szerette Kiplinget idézni – Bernie könyvesboltot is vásárolt, és nagyon ügyesen fog könyvesbolti tolvajt. Kipling fasiszta volt. Vagy kommunista, vagy rasszista, de valamelyik biztosan.

Blume, Judy: Nyári nővérek – Martha’s Vineyardra megy mindenki mindenkivel. Az egyik lány hapsijával a másik házasodik össze. Mintha valami leszbikus vonal is lenne benne. Valakit úgy hívnak, mint egy orrcsöppet.

Blume, Judy: Amíg együtt a csapat – A nyári nővérek után olvastam. És valakinek meghalt valamelyik szülője, de lehet, hogy az egy másik könyv volt.

Bőgel György: Blogvilág – Iszonyúan untam.

Böszörményi Gyula: Gergő és az Álomfogók – A Balatonnál olvastam a nyaralás alatt, és nem tetszett. Volt benne vendégszereplő Harry Potter. Valaki lement valami csatornába az elején.

Brand, Christianna: Nanny McPhee – A varázsdada – Csak a filmre emlékszem. Arra is haloványan. De mintha a könyvben nem lett volna esküvő (?)

Brand, Christianna: Nanny McPhee – A varázsdada visszatér – ???

Brooks, Kevin: Lucas – Mezítlábas fiú fut a hídon. A végén beleüldözik a mocsárba. Valami lány szerelmes belé. Van valami vásár is, amikor meleg van.

Cabot, Meg: Veszélyes háromszög – Valamelyik Mediátor volt. De hogy melyik…

Cabot, Meg: Mediator #5: Grave Doubts – Valamelyik Mediátor, amelyiknek nem bírtam kivárni a fordítását. De már nem emlékszem rá.

Cabot, Meg: Esküvő olasz módra – Mindenki mindenkivel Blackberryzett. És valakik ételmérgezést kaptak.

Cabot, Meg: Avalon High – Misztikus szerelem – Sokat futottak a parkban. Volt egy kard valahol. A történelemtanár volt Merlin. A csaj sokat lebegett a medencében. Volt benne gonosz féltestvér.

Cabot, Meg: Átlagméret nem akadály – Anorexiás csaj lökdös gyanútlan diákokat a liftaknába.

Cabot, Meg: A neveletlen hercegnő naplója 7. – Nyilván Mia problémázik valamin, ami nem is probléma. De ezt csak tapasztalatból tudom, nem emlékezetből.

Cabot, Meg: A neveletlen hercegnő naplója 7 és 1/2 – ld. fentebb.

Cabot, Meg: A fiú a házból – Újságírók leveleznek egymással, valaki valaki másnak adja ki magát, egy nagynéni kómában van, és egy kutyát sétáltatni kell. És van egy gödör valamelyik szerkesztőség előtt a járdán. De ezt olvastam már egyszer korábban, különben még ennyi se lenne meg belőle.

Cormier, Robert: Én vagyok a hunyó! – Biciklis üldözés az elmegyógyintézet udvarán. Amerikai titkosszolgálat, brutálisan meggyilkolt szülők, lassan visszatérő emlékek. Egy pszichiáternek tűnő vallatótiszt. Emlékszem, hogy tetszett.

Cormier, Robert: Csokoládéháború – Jerry Renault jól megszívta. Archie Costello a maga undorító módján nagyon dögös. Ez az egyik kedvenc könyvem, és elég részletesen el tudnék mesélni belőle sok dolgot, mert elég mélyen hatott a világnézetemre. A 2006-os kábé a tizedik újraolvasásom volt. Merjem-e bolygatni az univerzumot?

Cormier, Robert: Túl a csokoládéháborún – Obie megfűzi a bűvészgyereket, hogy fejezzék le Archie Costellót. Egy David nevű fiú becsavarodik Leon atyától, és leugrik egy vasúti hídról. Annyira soha nem állt közel hozzám, mint a Csokoládéháború, később is értettem csak meg.

Creech, Sharon: Rubin-völgy – Valamilyen gyereket, vagy gyerekeket valami oknál fogva egy másik helyre visznek.

A következő kétszer 35-öt csak akkor vagyok hajlandó közölni, hogyha tomboló tömegek követelik majd :) Az alapvető következtetések ennyiből is levonhatók. Ha más nem, akkor az, hogy két éve még túl sok Meg Cabotot olvastam.

A bejegyzés kategóriája: Könyvmoly
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..