Az, hogy fáradt vagyok, még nem árul el semmit.

Az egyetlen említésre méltó dolog, hogy hazafelé rendes volt a buszsofőr. Hamar beállt a megállóba, és amikor látta, hogy könyv van nálam, felkapcsolta a fejem fölött a lámpát.

Irtó előzékeny.

Kár, hogy valami ismeretlen oknál fogva azt hittem, hogy a Charlie Wilson háborúja érdekes könyv. Csak CIA meg politika meg háború, meg alkohol és nők – és ezek közül egyik sem érdekel különösképpen, hát még ezek elegye!

Majd holnap visszaviszem, és elhozok helyette valami érdekeset. Kérdés, hogy mit olvasok holnap munkába menet.

Jaj nekem. Alszom inkább. Bocs.