Távolról sem csúcsformában

Nem jól jönnek össze a dolgok mostanában.

Éreztem, hogy rossz fázisban vagyok, amikor egyszer csak elveszítettem, hogy milyen nap van, és hogy milyen sebességgel telik az idő. És ennek már ki tudja, hány napja… hete?

Rossz a közérzetem, és rossz a lelkiállapotom. Ég a gyomrom, az orrom mintha tele lenne tengervízzel, a látásom rosszabb a sokévi átlagnál. Nem volt türelmem megnézni az EB-gálát. És ez így nem jó. Határozottan nem.

Volt pár vicces kalandom a közlekedéssel. Éppen nagyon gondolkodom, hogy a BKV vagy a MÁV-e a viccesebb. Nem tudom még biztosan.

Jó vacak volt a korcsolya EB. Úgy mellesleg.

Olvastam mindenféle könyveket, és fogok is írni róluk.

Számtalan levéllel tartozom számtalan embernek.

És még a novemberi regényt is be kell fejeznem. De azt hiszem, a nehezén már túl vagyok. Remélem.

Dolgom van, energiám nincs. Mérleget állítani gyenge vagyok. Pedig olyan dolgok is vannak, amikkel nem kellene foglalkoznom.

Valamit még fogok csinálni ma este, de nem tudom, mi lesz az a valami. Valakinek van tippje?

Többet akartam írni, értelmesebben. Kár, hogy nem sikerült. Talán majd holnap. Vagy máskor.

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..