Kutykurutty

A macskámnak tegnap volt a születésnapja. Öt éves vén állat. Nem viselkedik ilyen érett személyiséghez méltóan egyébként. Hülye egy példány.

Akkora pelyhekben esik a hav, mint egy ház. Egyszerre akarok állni az ablakban és bámulni, meg aludni. És nem tudok nem aggódni amiatt, hogy mégis, hogy a fekete fenében fogok holnap bejutni dolgozni. Ma is fél órával többet utaztam, mint szoktam, és ma reggel mondjuk nem esett. Meg éjjel se, csak tegnap este. Most szakad.

Mikor már mindjárt itt a tavasz.

Hát hülye ez az időjárás.

Márpedig nem fogok hejde-hajde korán elindulni holnap reggel. És viszek magammal három heti hideg élelmet és legalább három könyvet. Sohase mehet az ember biztosra, hogyha magas hóban száll buszra.

Akartam értekezni a könyvtári könyvekről és az IKEA-katalógus-címlap-életérzésről, meg arról, hogy még az Amazon/magyar királyi posta viszonylatban is vannak csodák, de ezekhez most mind fáradt vagyok.

Továbbá sellőket néztem a tévében, és az mindig megaszalja a szürkeállományomat.

És még a hav is esik. Hatalmas pelyhekben, mint egy-egy ház. Panelprogramos toronyház. Akkorákban, bizony.

Kutykuruttyol a hasamban a kakaó. Vajon miért nem marad csöndben?

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .