Beteljesült jóslat

No, maradjunk annyiban, hogy egy falatot se kellett ennem hozzá. Senki sem jelentkezett a sok kajáért, úgyhogy a krumplipürét és a halat megette a kutya, a leves a fagyasztóban landolt, a két tortából az egyik pedig a kukában. A másik még kapott egy kis haladékot. A sonkakrém volt az egyetlen, ami alanyi jogon elfogyott, de ahhoz sincs semmi közöm. Így jártatok.

Fogyókúrázóknak tudok ajánlani egy nagyon cuki kis jószágot. Potom 15-20 óra alatt garantál 3-5 kiló és/vagy a testsúly 8-10%-ának megfelelő súlyveszteséget. A további jó tulajdonsága, hogy az első, igen intenzív szakasz után gyakorlatilag nyugton van, de étvágyad legalább négy napig nincs még utána. Tegnap este ünnepeltem az első elfogyasztott kaját (szerintem egy fél almából készült kompót és három szem háztartási keksz három nap alatt gyakorlatilag megfelel a nullának). Ma ünneplem a másodikat. Most némiképp az ad okot aggodalomra, hogy talán-talán átestem a ló másik oldalára. Eddig input nélkül is bőséges output állt a rendelkezésemre, most ellenben… de ebbe szerintem ennél jobban nem kellene belemennem.

A másik aggasztó fejlemény, hogy holnap elvileg dolgozni kellene mennem. A napot elvileg képes vagyok már ébren kibírni, de például a lépcsőn le- és újra felmenni elég megterhelő, és nem mondhatnám, hogy maratont tudnék már futni, de olyan erőnléti állapotban soha nem is voltam még legjobb tudomásom szerint. De mondjuk az utcánkon feljönni kéne sikerülnie minden nehézség nélkül. Azt hiszem, cicakaját még nem fogok a közeljövőben hazacipelni. Legfeljebb egyesével. (A macskámat se tudom felemelni. Szerencsére az ölembe ugrani magától is tud.) Gyenge vagyok, mint egy körülbelül 10%-os harmat.

De ez nem gátol meg abban, hogy holnap megkíséreljek dolgozni. Ha túlélem, referálok. (És egyébként is csak három napot kell kibírnom: legutóbb szombaton voltam dolgozni, azóta nem, most megyek három napig, aztán egy hétig megint nem. Azért tudok élni, nem? A márciusi fizetésemet meg talán jobb lesz, ha elfelejtem.)

A szerencse a szerencsétlenségben, hogy rám jön egy olyan nadrág, ami már akkor se jött rám, mikor kaptam. Most, hogy túl vagyok rajta (remélem), már annyira nem is bánom. Mérlegünk a költözés óta ugyan nincs, így számszerűen nem tudhatom, de nagyjából abban a súlyban érzem magam, ahol szeretek lenni.

Szívesen referálnék valami sokkal izgalmasabbról, de jelenleg nem történt igazán semmi. Olvastam, de azt se sokat. Van egy novelláskötet, azzal küszködöm. Tíz novella van belőle, abból eddig hármat olvastam: kettőt nem értettem, a harmadikat már olvastam máshol, és abban a másik kötetben ugyanattól a szerzőtől kb. 15 sokkal jobb novella volt.

Hát így. Valakivel nem történt valami sokkal érdekesebb?

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .