Számtalan

Mostanában lassú vagyok és nehézkes. Na nem mindenben, persze. De nehezen írok, nehezen olvasok, elkalandozok, mást csinálok inkább. Nehezen tudom eldönteni, hogy ez vajon jó vagy rossz dolog-e.

Részint, természetesen hiányzik. Csakhogy az összkép, mint mindig árnyaltabb és összetettebb ennél. Nagyon is tudatában vagyok, hogy mind az olvasás, mind pedig az írás pótcselekvés számomra, menekülési út. Hogy mi elől? Ez egy nagyon jó kérdés, sokszor magam sem tudom a választ. Leginkább a saját életem elől, azt hiszem. A nem jó gondolatok elől.

Menedékhely.

Amire most, mintha kevésbé lenne szükségem. Akkor viszont miért hiányzik?

Nem egy és nem kettő blogbejegyzést (vagy Könyvmoly-bejegyzést, vagy levelet, vagy új fejezetet a Regénybe) kezdtem el a legutóbbi, mérsékelten hosszú és velős jelentkezésem óta. Elkezdtem gondolkodni és írni a Műkorcsolya VB-ről is, például. Aztán abbahagytam, mert rájöttem, hogy engem se érdekel az egész annyira, hogy lejegyezzem. Jó volt a gála, istenijó, de tényleg, és borzasztóan élveztem, és határozott jó érzéseim támadtak tőle, de a határozottan jó érzésekről is nehéz három mondatnál többet írni, amint ezt a saját bőrömön megtapasztaltam :)

No meg azért fáradt is vagyok. Nincs nagy kedvem munkahelyi fejtegetésekbe bocsátkozni, már csak azért sem, mert nem igazán érdekes, de úgy adódott, hogy az elmúlt héten / napokban jelentősen több munkám adódott, mint amennyinek az elvégzésére fizikailag képesnek éreztem volna magam.

Ja, és sok sonkát is ettem, bár ez nem tudom, mennyiben tartott volna vissza az írástól :)

Tökjó órákat töltök el a kertben a napsütésben. Ha az APEH egyszer úgy dönt, hogy visszautalja nekem a pénzemet, akkor veszek egy hintaágyat. Arra ugyanis nagy szükségem van.

Sokféle dolog jár a fejemben, de nem tudom, érdemesek-e említésre. Szerintem nem, úgyhogy mára legyen elég ennyi. :)