Napsütötte délelőtt

Arra jutottam, hogy a rossz közérzetemnek valószínűleg nemcsak a leépítés fenyegető réméhez van köze, meg a közepesen jól sikerült osztálytalálkozónak, meg az ilyen dolgoknak, amik mostanában elég nagy gyakorisággal estek meg, hanem a Húsvét (mikor is volt az?) miatt felborult beosztásomnak is, ami azzal járt, hogy a Húsvétot megelőző hét óta nem volt szabadnapom. És hiába dolgoztam állandóan hatórás műszakokban délelőtt.

Délelőttösnek lenni egyébként jó. Frissen mész be dolgozni reggel, javában süt még a nap, mikor eljössz, világosban lehet hazaérni. Csakhogy, úgy tűnik, a lelkemnek és szerintem a testemnek is szüksége van néha egy-egy lustálkodós reggelre, egy olyan szabad délelőttre, mint a mai, és néha egy-egy szabadnapra, mint a holnapi.

Tegnap este időtlen idők óta először úgy értem haza, hogy tudtam, nem kell korán kelni. Úgyhogy befeküdtem a kádba egy könyvvel (jobban örültem volna, ha egy jó könyvvel, de hát a könyvtár meg a határidő szorítanak), és nem keltem ki onnan fél egyig. Ez már jót tett.

Ma reggel ugyan nagyon nehezen keltem fel, de mikor sikerült jó pillanatban megpróbálni, azzal se volt gond. Aztán kitakarítottam, friss ágyneműt húztam, kiraktam a szőnyeget szellőzni az erkélyre, és mikor visszahoztam, napsütés-szagú és napmeleg volt – ettől még-még-még sokkal jobb lett minden. Csak utána öltöztem fel, szedtem össze magam, ettem egy pudingot, meg ilyesmi.

És szerintem rövidesen elpályázom itthonról, ugyanis nagyon szép napsütés van odakinn, még ha fúj is a szél, valahol ebédelek egy jót még műszakkezdés előtt, és lehet, hogy nézek magamnak függönyt. Ilyen terveim vannak. Jó, nem? Nekem nagyon tetszik.

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .