Régen

Volt idő, amikor mindig mindent leírtam. Minden este fogtam magam, és az egész napi történéseket, gondolatokat, mindent rendbe szedtem. Tényleg mindent, az elfogyasztott Túró Rudiktól kezdve az alvásra pazarolt percek számáig, mindent. Nem is tudom, miért. Nem hiszem, hogy azt gondoltam volna, érdekes. Talán konzerválni akartam, megmutatni, hogy milyen nagyszerű és különleges vagyok. (Hihi.)

(Ma már csak a könyveimet számolom. De azt kórosan.)

Mostanában is vannak gondolataim, de már nem mindig írom le őket. Mostanában elgondolkozom, hogy nemhogy másokat, de egyáltalán engem érdekel-e annyira, hogy szavakba öntsem, leírjam, feljegyezzem. Néha megírom, és utána jövök rá, hogy nem érdekes, igaz, olyankor többnyire már sajnálom kitörölni.

Tele vagyok olyan témákkal is, amiken gyakran gondolkozom, vagy minden nap eszembe jutnak egy-egy bizonyos napszakban vagy élethelyzetben.

Néha azt se tudom, megírtam-e már valamit, és hogy nem ciki-e ugyanazt újra megírni. Néha visszakeresek, hogy vajon… de ez is kicsit kínos azért.

Furcsa. Megváltozott – megváltoztam? – valami. Pedig nem hiszem, hogy butább gondolataim lennének. Talán csak a mondanivalóm kevesebb? De ez se tűnik fel szükségképpen. Nem tudom.

Nem is tudom, mire akarok kilyukadni (nem akarok kilyukadni, az biztos nagyon fáj), egyszerűen csak elmeséltem, hogy ez van. Hogy eszembe jutott a napokban valami, fejben fogalmaztam, ahogy elég gyakran szoktam, csak éppen egyre kevesebbszer írom meg tényleg (már csak azért is, mert elég sokszor el is felejtem vagy az egészet, vagy csak a szavakat), és megfordult a fejemben egy olyan szófordulat, és utalás, egy anekdota-kezdemény, és nem tudtam eldönteni, megírtam-e már. És hogy talán rá kéne keresnem, mielőtt belekezdek.

Persze bele se kezdtem, szóval mindegy. Mégis különösnek találom, hogy nemcsak a 2003-2004 körüli bejegyzések tartalma talányos vagy épp kifejezetten rejtélyes és érthetetlen a számomra, de arról sincs fogalmam se, hogy mondjuk tegnap vagy tegnapelőtt mit tettem, gondoltam, írtam, vagy akartam írni.

Nem tudom, hogy ez baj-e, vagy hogy zavar-e. Elég sok mindent nem tudok magamról.

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .