Van egy csomó apróság, tök egyszerű dolgok, amiket meg lehet tenni másokért. Nem ilyen nagyszabású szívességekre gondolok, meg jótéteményekre, meg világjobbító dolgokra… ezek nem nekem valók.

De olyasmikre igen, hogy mondjuk akiről régóta nem hallottál, annak lehet írni. Vagy fel lehet hívni telefonon. Vagy… hát, nem tudom, ilyen aktív módon megközelíteni az embereket és a problémákat.

Megoldásokat keresni.

Nem, nincs semmi bajom, nem azért írom most ezt mind le. Komolyan.

Egyszerűen csak eszembe jutott, hogy attól még, hogy valakivel régen beszéltem legutóbb, zavartalanul ismerjük egymást, és ha eszembe jut, és gondoltam rá, semmi akadálya nincs, hogy ezt tudassam vele.

Mutassatok nekem egy olyan embert, akinek rosszul esik, ha kap egy olyan levelet, hogy “Szia! Régen beszéltünk, és ma történt velem valami, amiről eszembe jutottál. Gondoltam, megkérdezem, mi újság Veled, hogy vagy, meg ilyesmi.”

Én nem tudok ilyenről, de lehet, hogy válogatott ismerőseim vannak, vagy nem ismerem őket eléggé.