Könyvtár

Mostanában könyvtárba járok. Elég meglepő ez tekintetbe véve az alapvető ellenérzésemet az intézménnyel szemben. De a helyzet az, hogy beláttam, egyszerűen lehetetlen minden könyvet birtokolni (anyagilag és tárolóhely tekintetében egyaránt) amit elolvasok. A bolti kölcsönzés is csak ideig-óráig jelent megoldást, az új könyvek esetében természetesen kiváló lehetőség, de a régieket mégis, hogy érjem el?

Szóval erőt vettem magamon, és beiratkoztam a könyvtárba. Szerencsére a réges-régen elkövetett vétségek a) tudtommal mind rendeződtek, b) a könyvtár számítógépes rendszerének kiépítése előtt történtek, és c) kiskorúságom és fiatalkorúságom idejére estek, és a kiskorúak védelmét illetően ezek az adatok nem hozzáférhetőek, konkrét esetben még előlem is el vannak titkolva.

Így aztán vaskos listákkal járom a könyvtárakat. Mindjárt hármat is, de a nyári zárva tartások alatt kénytelen leszek beiktatni egy negyediket is.

Azt a relációt véltem felfedezni, hogy minél több könyv van egy könyvtárban, annál kevésbé kedvesek a könyvtárosok. Ez egy meglehetősen konzekvens tendencia – volt egészen a mai napig. Történt ugyanis, hogy ma, munka előtt útba kívántam ejteni mind a három könyvtárat. (Tele volt az ablakpárkányom, ott tárolom ugyanis az elolvasott, visszavitelre váró köteteket.) Nagyon meleg volt, és nem nagyon esett jól cipelni azt a 16 könyvet, amit vissza kívántam vinni, szóval szentül elhatároztam, hogy ezeket most csak lerakom, és nem hozok ki mást.

A terv ha nem is totális, de csúfos kudarcba fulladt.

Viszont ma mind a három könyvtárban végtelenül kedvesek voltak velem. Hm. Zavarba ejtő. A nagy kedvesség annyira felbátorított, hogy a rémisztő nevű könyvtárközi kölcsönzés nevű tranzakciót is igénybe vettem, majd kiderül, hogy sikerrel jár-e.

További adalék a mai naphoz: amikor éppen nem kölcsönöztem a könyvtárban, két bizonyos könyvet kerestem a polcon, egymás testvérei ugyanis, de csak az egyiket találtam ott. Nem túl keresett cím, de tudomásul vettem, sőt, örültem, hogy rajtam kívül valaki mást is érdekel. A másikat azért elhoztam.

Itthon szembesültem vele, hogy én vettem ki a kérdéses darabot két héttel korábban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük