A fontos dolog
Ez egy blog. Ezért aztán végtelenül szubjektív, valamint arról szól, ahogyan a világ dolgait látom. Éppen aznap. Ebből értelemszerűen következik, hogy az itt olvasottakból messzemenő következtetéseket levonni lehet ugyan, de nem érdemes.
-
Keresgető
-
Én mindig mindennel
egyetértek,
és soha semmivel
sem értek egyet,
mert én önmagammal
is mindig
ellentétes véleményen
vagyok.- Kiss Ottó
Ti mondtátok
- poggi - Három történet
- Luca - Három történet
- Gombos Ildikó - Megvilág
- needmoreram - Folytatásosan
- Zoli - Megvilág
- poggi - Megvilág
- Zoli - Megvilág
- lsblk - Nahát
- poggi - #838
- lsblk - #838
-
Mostanában
nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból,
amennyit egy hangya ért belőlem.Mostanában csak remélem,
hogy a világ nem fog
a fejemre taposni.- Kiss Ottó
Olvasgató
-
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.- Siv Widerberg
Régiségek
- 2020 október (2)
- 2019 július (2)
- 2019 június (1)
- 2019 február (1)
- 2019 január (5)
- 2018 december (1)
- 2018 november (1)
- 2018 október (5)
- 2018 július (1)
- 2018 június (6)
- 2018 február (1)
- 2018 január (1)
- 2017 augusztus (1)
- 2017 június (1)
- 2017 március (2)
- 2017 február (1)
- 2017 január (2)
- 2016 október (1)
- 2016 szeptember (1)
- 2016 augusztus (3)
- 2016 július (3)
- 2016 június (4)
- 2016 május (2)
- 2016 február (2)
- 2016 január (1)
- 2015 május (1)
- 2015 március (8)
- 2015 február (4)
- 2014 április (1)
- 2014 március (3)
- 2014 február (1)
- 2014 január (17)
- 2013 december (9)
- 2013 november (6)
- 2013 október (5)
- 2013 augusztus (3)
- 2013 július (9)
- 2013 június (9)
- 2013 május (2)
- 2013 április (8)
- 2013 március (11)
- 2013 február (7)
- 2013 január (2)
- 2012 december (7)
- 2012 november (10)
- 2012 október (5)
- 2012 szeptember (18)
- 2012 augusztus (14)
- 2012 július (7)
- 2012 június (4)
- 2012 május (14)
- 2012 április (17)
- 2012 március (14)
- 2012 február (11)
- 2012 január (11)
- 2011 december (5)
- 2011 november (1)
- 2011 október (13)
- 2011 szeptember (16)
- 2011 augusztus (6)
- 2011 július (8)
- 2011 június (6)
- 2011 május (4)
- 2011 április (8)
- 2011 március (4)
- 2011 február (1)
- 2010 december (1)
- 2010 november (4)
- 2010 október (13)
- 2010 szeptember (11)
- 2010 augusztus (7)
- 2010 július (8)
- 2010 június (23)
- 2010 május (5)
- 2010 április (12)
- 2010 március (17)
- 2010 február (6)
- 2010 január (4)
- 2009 december (3)
- 2009 november (1)
- 2009 október (1)
- 2009 szeptember (2)
- 2009 augusztus (1)
- 2009 július (7)
- 2009 június (16)
- 2009 május (12)
- 2009 április (10)
- 2009 március (8)
- 2009 február (4)
- 2009 január (7)
- 2008 december (13)
- 2008 november (2)
- 2008 október (11)
- 2008 szeptember (14)
- 2008 augusztus (13)
- 2008 július (11)
- 2008 június (7)
- 2008 május (4)
- 2008 április (7)
- 2008 március (11)
- 2008 február (8)
- 2008 január (9)
- 2007 december (4)
- 2007 november (5)
- 2007 október (19)
- 2007 szeptember (6)
- 2007 augusztus (5)
- 2007 július (5)
- 2007 június (9)
- 2007 május (11)
- 2007 április (9)
- 2007 március (14)
- 2007 február (9)
- 2007 január (19)
- 2006 december (9)
- 2006 november (10)
- 2006 október (10)
- 2006 szeptember (25)
- 2006 augusztus (26)
- 2006 július (35)
- 2006 június (63)
- 2006 május (82)
- 2006 április (80)
- 2006 március (45)
- 2002 december (1)
-
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém,
és akiről ők nem is tudnak.- Ingrid Sjöstrand
But it’s over now
Nagyon pocsék hónapokat tudhatok magam mögött. Nem csak azért, mert nem írtam, és nem csak azért nem írtam, mert pocsék volt. Ez az egész, így valahogy együtt volt pocsék. Egyszer, valamikor, az idén, valaki megkért rá, hogy arról, amit együtt csináltunk, ne írjak, mert az őt kellemetlen helyzetbe hozhatná. Már akkor sem írtam túl gyakran, de ez olyan mértékben összerontotta az amúgy sem túl ép morálomat, hogy az esetet követően se kezdtem el. Nem mintha ennek az illetőnek a nyakába akarnám varrni az egészet. Szó sincs róla. Egyszerűen csak vacakságok vannak. Így, egyszerűen.
Azt akartam írni, hogy borzalmasan nehezen találom a szavakat, de ez így, ebben a formában nem igaz. Azt is írhatnám, hogy eléggé nehezen találom, de ez sem megfelelő jelző, úgy igazán. Talán a meglehetősen nehezen alkalmas szókapcsolat volna, de többnyire mindenre azt mondom, hogy meglehetősen. Talán ez egy olyan sokoldalú szó, hogy mindenre alkalmazható, de az is lehet, hogy kicsi a szókincsem. De erre gondoltam, mikor ezt a mondatot le akartam írni.
Meg olyan dolgokra is gondoltam, mint például arra, hogy ezt a szókeresős bekezdést fejben ma már vagy harmincszor megfogalmaztam, hogy milyen sorrendbe kell tenni a gondolatokat ahhoz, hogy jól hasson, hogy érdekes és hatásvadász és érzékletes legyen. Hogy mire, a harminc átgondolás után leírom, az már réges-régen hazugság, mit se számít. Nem számít más, csak az olvasóra gyakorolt hatás. Végletek között ingadozom: vajon enyém-e a blogom, vagy azé-e, aki olvassa? Vajon másoknak írom, vagy magamnak? Ha magamnak – mert ezt szeretem hinni -, akkor miért számít, hogy mit gondolnak róla mások? Minek nekem az a számtalan álarc, amit hordok, miért igyekszem mást mutatni magamból, mint ami vagyok, mikor ez időről időre boldogtalanná tesz?
Nem vagyok formában, nemcsak érzelmileg, de írásilag sem. Elfelejtem a gondolataimat, mert elterelem a saját figyelmemet, és valami mással kezdek el foglalkozni. Néha elfelejtem egy mondatnak leírni a második felét. Vagy a végére már nem emlékszem, hogy milyen igeidőben és -módban volt az állítmányom, és mi volt az alany, és visszaolvasáskor még csak észre sem veszem, csak valamennyi idővel később, mikor éppen arról próbálom meggyőzni magam, hogy tulajdonképpen nekem jó, és visszaolvasom a saját blogjaimat. Az idén nem sikerült meggyőznöm magam erről, úgy mellesleg.
Az évek kicsit olyanok, mint tavaly télen költözéskor a dobozok. Az ember fogja a dobozt meg a ragasztószalagot, összeállítja, és nagy, üres kartondoboza van. Aztán elkezdi belepakolni a vacakokat, a holmikat, és egyre inkább tele van, egyre több a kihasználatlan, vagy a rosszul kihasznált tér, egy csomó olyan dolog is belekerül, ami valahova máshova sokkal jobban illene, és minél több dolog került már bele, annál nehezebb újakat belegyömöszölni. És akkor jön a Szilveszter, az ünnepi doboz-leragasztás és felcímkézés, és végre-valahára nyúlhatok az új, tiszta, üres, felirat nélküli dobozom után, amiből még bármi lehet.
És az analógia tovább is tart ennél. Amíg az ember csak könyveket pakol a dobozába, remekül megy a dolog. A könyvek hasonló alakú és hasonló méretű dolgok, nagyon szépen, nagyon hatékonyan és pontosan, kiegyensúlyozottan lehet velük telepakolni egy dobozt. Nincs kínlódás, egyszerűen tökig ki kell tölteni a dobozt, aztán lezárni. De amint valami mást is be kell tenni a könyvek mellé, felborul az egyensúly, megszűnik a pontos és precíz térkitöltés, és megzavarodnak a dolgok.
Az idei dobozom – már előkészítettem a filctollamat, hogy ráírjam, hogy 2009 – mindenféle vacakságokkal is tele van, és alig lehet majd lezárni úgy, hogy valami ki ne dudorodjék belőle, hogy nehogy valami nagyon ronda, nagyon éles, és nagyon hülye alakú dolog átbökje a kartont, és átmásszon a jövő évi, friss, tiszta és szép dobozomba. Nagyon magam mögött szeretném már tudni ezt az egészet.
Nagyon szeretném, ha jövőre ilyenkor jobban érezném magam, mint most. Nem tudom, erre milyen esélyeim vannak. Akármeddig olvasok is vissza, akár itt a lilában, akár még régebben a tarka spirálfüzeteimben, úgy tűnik, hogy tudatos életem túlnyomó részében boldogtalan és élhetetlen voltam. És néha arra gondolok, hogy talán nincs is kiút, hogy talán ez az emberi berendezkedésem, és ez mélységesen elkeserít.
Tudom, hogy nem lenne szabad ilyen következtetéseket levonnom, főleg nem volna szabad az évnek ebben a szakában, mikor jobban utálom az embereket, mint valaha, bármiféle fontos következtetésre jutnom… de hát mit csináljak, ha egyszer erre jutottam? Ha időről időre újra belefutok abba, hogy rossz nekem, ha én vagyok? És azzal is újra meg újra szembesülök, hogy ez a kutyát se érdekli? Nem azért, mert azt akarom, hogy valaki érdeklődjön, vagy hogy valakit zavarjon, vagy pláne, hogy valaki rosszul érezze magát miattam. Csak az bosszant, ami annak idején a különböző pszichológusoknál is zavart, mikor megzavarodott kamaszéveimben terápiára jártam: mikor azt mondtam, hogy jól vagyok, mindig elhitték nekem. Miért hitték el? Miért nem látták, hogy ez nem igaz? Miért hagytak hazudni? Nem az lett volna a dolguk, hogy észrevegyék, hogy ellentétes jelzéseket adok le? Hogy azt mondom, hogy “soha jobban”, de közben…
Már emlékszem, miért nem írtam. Mert gyűlölöm ilyenkor magam, és szégyenkezem, és elsőosztályú, társadalmi selejtnek érzem magam, mikor ülök este a számítógépem előtt, és végiggondolom azokat a gondolatokat, amiket egész idő alatt erőnek erejével távol akarok tartani magamtól, amik miatt állandóan olvasok, amik miatt állandóan csinálok valamit, és nem állok meg egy percre sem. Mert pontosan azt akarom elkerülni, ami most éppen van.
Idejét sem tudom…
…mikor írtam utoljára, nem mintha különösebb nehézséget okozna visszanézni, de mégis, minek tenném? Nem számít. Egészen egyszerűen régen volt. Azt biztosra tudom, hogy volt egy megkezdett bejegyzésem, egy dátum (szeptember 22) és egy cím (Különös találkozás) volt csak leírva, és a fejemben volt egy történet, ami hozzá tartozott. Még most is tudom, mi volt a történet – az egyik legjobb dolog, ami történt velem az idén -, de ha három hónap alatt nem írtam meg, már nem is fogom. Minek?
Nem tartozom magyarázattal senkinek semmiért, mégis jól esik elmagyaráznom mindent. Illetve, talán jól esne, ha elmagyaráznám. Még magam sem tudom, mi lesz.
Kérdések és válaszok
1. Ha valaki után lettél elnevezve, ki volt az?
Erről megoszlanak a vélemények, de az egyik változat szerint a dédnagyanyám után.
2. Mikor sírtál utoljára?
Hát, ezt nem tudom, de napok óta akarok.
3. Tetszik magadnak a kézírásod?
Ha fáradt vagyok, akkor nagyon ronda. Egyébként tetszik, persze.
4. Melyik a kedvenc húsod/húsos kajád?
Hát… bolognai spagetti, rántott csirkemell frissen, mindenféle sonkás dolgok… azt hiszem, szeretem a húsokat, bár többnyire a madarakat, annál jobban már csak a krumplis dolgokat.
5. Vannak gyerekeid?
Nincsenek.
6. Ha egy másik ember lennél, barátkoznál magaddal?
Nem hiszem. Illetve ez marhaság, ha másik ember lennék, akkor nem tudom, milyen lennék, és akarnék-e szóba állni magammal. De ha én magam lennék a másik ember, akkor eléggé elkerülnénk egymást, asszem.
7. Jellemző rád a szarkazmus?
Szeretem ezt hinni magamról, meg azt is, hogy kiváló humorom van, de vagy a többi ember ostoba és nem érti meg, vagy mégis velem van a gond.
8. Megvannak még a manduláid?
Most éppen nem tudom. Hajlamosak visszanőni.
9. Szeretnél Bungee Jumpingolni?
Nem, kösz.
10. Mi a kedvenc műzlid/reggelizős pelyhed?
Nem hiszem, hogy van ilyenem, de szerintem “müzli”.
11. Amikor leveszed a cipődet, kikötöd a cipőfűződ?
Csak ha nem tudom levenni anélkül :)
12. Szerinted erős vagy?
Nem hiszem.
13. Mi a kedvenc fagyid?
Csokoládé.
14. Mi az, amit először észreveszel/megnézel az embereken?
Utálom az embereket.
15. Piros vagy rózsaszín?
Nem lehet mindkettőt?
16. Mi az, amit legjobban utálsz / nem szeretsz magadban?
Túl sokat beszélek, ráadásul sokszor marhaságokat.
17. Ki hiányzik Neked a legjobban?
Most így kapásból, pillanatnyilag senki, egyébként elég sokan.
18. Akarod, hogy mindenki visszaküldje ezt Neked?
Nem szükségképpen, exhibicionista vagyok, úgy tűnik, és senkit se kötelezek arra, hogy kicsit*
19. Milyen színű nadrág és cipő van rajtad?
Cipő nincs épp. A nadrágom meg egyszer régen piros mackó volt, most nem merném definiálni.
20. Mit ettél legutóbb?
Mesekekszet? Sonkakrémes melegszendvicset? Nem tudom, ezeket mind ma ettem, de a sorrendben egyáltalán nem vagyok biztos.
21. Mit hallasz/hallgatsz most?
Ilyen zajokat a konyhából.
22. Ha zsírkréta lennél, milyen szín lennél?
Nem tudom.
23. Kedvenc illatod?
Nem szeretem a szagokat. Egyáltalán.
24. Kivel beszéltél utoljára telefonon?
Nem emlékszem. Biztos valami vevő volt.
25. Bírod azt, aki ezt küldte neked?
Persze, bár nem küldte, csak elemeltem a blogjáról :)
26. Milyen sportokat szeretsz nézni?
Műkorcsolyát.
27. Hajad színe?
Barna.
28. Szemed színe?
Barna.
29. Viselsz kontaktlencsét?
Nem. Pfuj.
30. Kedvenc kajáid?
Krumpli a legtöbbféle variációjában. Rakva, paprikásva, sülve, pürésítve. Főzve annyira nem. Mindenféle madárból készült húsok. Tészta paradicsommal vagy sajttal (és sonkával). Túrós csusza. Sztrapacska. Spenót. Olajos szardínia. Kenyér. Túrógombóc. Spárgaleves. Kolbásszal töltött karaj. Zöldborsó főzelék vagy leves formájában. Csokipuding. Mindenféle csokoládés dolgok, ha nincsenek tele oda nem illő dolgokkal, pl mazsola. Palacsinta. Tonhal salátában vagy szendvicsben. Egyáltalán, a szendvicsek. Sült szalonna. Paradicsom. Lilahagyma. Hagymás és/vagy uborkás szendvics. Tejfölös uborkasaláta pirospaprikával. Kolbász. Sülve is. Anikó sajt. Vadas knédlivel. Nem-gyors hamburger. Gyros. Meg még egy csomó másik dolog, gondolom :)
31. Horror film, vagy Happy End?
Egyik sem, köszi. Horrort nem bírok nézni, a Happy Endektől meg felfordul a gyomrom.
32. Az utolsó film amit láttál?
Nemtudom. És lusta vagyok belenézni a táblázatomba.
33. Milyen színű póló van rajtad?
Még mindig pizsiben vagyok.
34. Nyár vagy tél?
Mindig a másik.
35. Ölelés vagy puszi?
Hú. Izé. Szeretek ölelkezni, de rohadtul nem mindegy, hogy kivel és mikor.
36. Kedvenc desszert?
Gyümölcssaláta. Fagylalt. Konzervőszibarack. Meggybefőtt. Csokipuding. Csokoládébevonatú aszalt alma.
37. Ki fog legnagyobb valószínűséggel válaszolni?
Azt se tudom, hányan olvasnak, vagy olvasnak-e még egyáltalán. Nem szeretem az ilyest.
38. Ki nem fog a legnagyobb valószínűség szerint válaszolni?
…
39. Milyen könyvet olvasol most?
Gregory Maguire: A boszorkány
40. Mi van az egérpadodon?
Mármint azon a koszos papíron, ami az egér alatt van? Mindenféle jegyzetek.
41. Mit néztél tegnap este a TV-n?
Néztem tegnap este tévét?
42. Kedvenc hang?
Csönd?
43. ROLLING STONES vagy BEATLES?
Csönd? Esetleg Paul Simon? Chopin?
44. Mi volt a legtávolabbi hely, ahol az otthonodtól voltál?
Nem tudom, mi van messzebb… Göteborg vagy Glasgow vagy Athén.
45. Van valamilyen újdonság/újság az életedben?
Nem tűnt fel.
46. Hol születtél?
Budapest, tudtommal.
47. Kinek a válaszát várod?
Mindenkiét.
48. Mennyi most az idő?
16:12
*a szerkesztő jegyzete: fogalmam sincs, hová mentem ezzel a 18. mondattal. Vélhetőleg nagyon félre.