A másik dolog

Volt még egy dolog ám, amivel el voltam foglalva mostanában, ami a novemberi regényem befejezése volt. Most éppen befejezett, de nem kész állapotban leledzik. Ezt szintén a munkaviszonyomhoz kötöttem, és nem ok nélkül. Nem emlékszem, mit árultam el róla az ősszel, és nincs kedvem beüzemelni a laptopot, ahol van Net (az asztali gépem hálókártyája gyakorlatilag feladta a harcot, viszont írni itt szeretek jobban, talán pont ezért, meg a normális méretű billentyűzet miatt, és azért is, mert olyan sok üres hely van az asztalomon), úgyhogy nem is nézem meg, most viszont elmesélek róla pár dolgot.

Az elmúlt ősszel csak azt tudtam, hogy megint részt akarok venni a NaNoWriMón, csak úgy, mint az előző években, de fogalmam sem volt róla, hogy hogyan és mivel. Persze, tudtam néhány dolgot. Például azt, hogy valami gyökeresen másra vágyom, mint egy évvel korábban. Nem akartam belefásulni ugyanabba a műfajba. Ki akartam próbálni magam valami másban is. Csak éppen ez nagyon kevés, és ötletek híján gondban voltam. Aztán másfél nappal kezdés előtt jött egyetlen egy (mármint ötlet), és bár nem volt éppen nagyszerű, a szükség óráján az ember nem válogat.

Ez az ötlet volt Benő, akinek egyetlen jelentős tulajdonsága volt: rosszabb volt neki, mint nekem. Ez persze nem egy nagy kunszt, ha megfelelő kontextusban nézzük, akkor meglehetősen jó életem van, jelentősen jobb, mint a világon pármilliárd embernek, de mégis. Benőt megajándékoztam jó szívvel és lassú észjárással, aztán beledobtam a mélyvízbe, ahol az első nehézségek és fröcskölések után úszni kezdett, napról napra ügyesebben. Ezzel párhuzamosan pedig nekem is sikerült a felszínen maradni, egész novemberben és azután, mert volt viszonyítási alapom: ha nagy hirtelenséggel tele lett a hócipőm, nem volt más dolgom, mint Benőre gondolni, akinek bizony még így sokkal rosszabb volt.

Most, hogy a munkaviszonyom a végét járja, és Benőnek komoly szerepe volt abban, hogy nem csavarodtam be teljesen az elmúlt fél évben, ideje volt, hogy megjutalmazzam. Kapott is, olyan fényes, csillogó, rózsaszín hepiendet, amilyet egy Benő csak kívánhat.

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .