7 + 10 = kreatív blogger

Ahányszor csak végigsöpör a könyvesblogokon egy-egy újabb add-tovább fogócska, mindannyiszor kellemetlen érzések tömegét élem át. Először is borzasztóan irigykedem mindazokra, akiket már elért, és vágyakozom rá, hogy valakinek én is eszébe jussak. Ennek, persze, pontosan tudom, hogy nagyon kicsi az esélye, hiszen nem vagyok barátságos, és nem szeretek ismerkedni. Így aztán fokozatosan átváltok a boldogtalanságra, rájövök, hogy engem soha senki nem szeretett, és soha nem is fog szeretni, és nem tartozom sehová, és milyen rémesen rossz is nekem. Innen pedig már csak egy aprócska lépés választ el attól, hogy egyenesen ostobaságnak tituláljam, hogy egy belső kör díjakat osztogasson egymásnak, és nekem akkor se kellene, ha könyörögnének érte, hiszen vagyok hozzá elég sznob, hogy felette álljak az ilyen pórias szórakozásnak.

Örökös hála illeti hát a bűbájos Norint, aki remélhetőleg egyszer és mindenkorra kigyógyított ebből a rendkívül konstruktív önigazolásos ördögi körből, és nemes egyszerűséggel továbbította nekem a Kreatív Blogger Díjat, amivel nagyon boldoggá tett, és nem mellesleg megtisztelt, mert amikor éppen nem vagyok sznob, szoktam tudni, hogy valójában annyira azért nem vagyok se fontos, se jelentős.

Nos, a játékszabályok a következők:

1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Következzen tehát hét bűnös titkom a könyvek és az olvasás világából:

• Botrányosan sok kötelező olvasmányt nem olvastam el soha. És a legtöbb esetben nem is buktam le. Néha bűntudatom van a nagyon alapvetők miatt.
• Folyamatosan olvasok, gyakorlatilag bármit, ami a kezembe kerül, szünetet sem tartok két könyv között, nehogy véletlenül élni is kelljen közben. Mégis csak a töredékükről írok bejegyzést, talán azért, mert nincs időm egyiket sem átgondolni, hiszen máris a következőt olvasom.
• Hajlamos vagyok egész éjszaka, néha reggelbe nyúlóan olvasni, amíg a végére nem érek a regénynek. Még akkor is, ha csak egy-két órát tudok utána aludni, vagy egyáltalán semmit.
• Mindig és mindenhol olvasok, a buszon, a boltban a pénztárnál, néha még az utcán is. De a legjobban a kádban szeretek, csak sajnos néhány fejezetenként újra meg kell engedni meleg vizet.
• A könyvespolcom átrendezése megtisztulási rítus. Az irodalom ábécérendben van, csak az változik, hogy néha elkülönítem a non-fictiont, néha pedig besorolom közéjük, már olyan is volt, hogy kulcsszó szerint.
• Notórius újraolvasó vagyok. Szeretek újra ellátogatni azokra a helyekre, ahol már jártam. Elég ritka az olyan könyv, amit csak egyszer olvasok el, bár az elmúlt években kezdenek már gyakoribbak lenni.
• Sokkal jobban szeretem a könyveket az embereknél.

Van a díjnak egy melléklete is, mégpedig a következő:

Írj fel 10 könyvet, amiket te már olvastál, és ajánlanád a többieknek. Nevezz meg 5 bloggert, akiknek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. Jó olvasást!

Ezt úgy fogtam fel (nem szerepel a szabályok között) hogy olyan könyveket választok, amik az én szívemnek nagyon kedvesek, de mintha nagyon kevesen olvasták csak volna őket, és ezúton ajánlom fel mindegyiküket szerető örökbefogadó szülőknek. A sorrend – természetszerűleg – teljességgel esetleges.

1. Gyurkovics Tibor: Üveggolyó
…mert csordultig tele van csillogó boldogság- és bánatmorzsákkal.

2. Peter Hartling: Öreg John szobát és eget meszel
…mert az idősekkel nem mindig könnyű, de néha nagyon szép.

3. Sheila Hocken: Emma meg én
…mert lehet humorral is tekinteni önnön fogyatékosságainkra, a testiekre épp úgy, mint a személyiségbeliekre.

4. Kiss Ottó: Javrik könyve
…mert Javrik annyira jó fiú.

5. Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek
…mert annyira, de annyira gyönyörű és bánatos és felkavaró és csodálatos.

6. E. Lockhart: A pasilista
…mert a ronda borító intelligens lányregényt takar.

7. Robert Cormier: A csokoládéháború
…mert nem mindig okos ötlet megbolygatni a világmindenséget.

8. Csepregi Tamás: Szintetikus álom
…mert igenis lehet szeretni Budapestet, és mert annyira szépen összefutnak benne a szálak.

9. Jude Deveraux: Madame Zoya látogatói
…mert bár a szöveg néha megbicsaklik, a történet van annyira jó, hogy elviszi a hátán a hibákat.

10. B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr
…mert negédes felhangoktól mentesen is lehet erkölcsről, bölcsességről és élettapasztalatról beszélni.

+1. C. D. Payne: Lázongó, Leláncolt és Száműzött Ifjúság
…mert iszonyú vicces mind a három.

Rendhagyó módon nem továbbítom se a díjat, se a 10+1 könyvet senkinek. Egyrészt azért, mert már mindenki mintegy két hete túltette magát rajta, másrészt pedig azért, mert nem is nagyon ismerek senkit. De legyen így: továbbadom mindazoknak, akik ezt most itt olvassák, és akik éppen annyira szerették volna megkapni, mint én, de senki sem gondolt rájuk.