Amit a BKV-n tanultam

Kürjék Küjrék
lef assatum nátu aró zsúh
tételréb gyav tégyej.

Ez volt a régi buszoknak az ablakába ragasztva, az első ajtó mellett közvetlenül. Ott, ahol mindig ültünk. Évekig nem jutott eszembe, csak ma. De olyan élénken villant be, hogy muszáj volt leírnom.

Kategória: Mindennapok | Címke: | 2 hozzászólás