Az olvasás fél éve

:: 2 perc alatt olvasható ::

Volt ez a program, úgy hívták, hogy az Olvasás 7 hete. Olasz mintára született kampány volt, azzal a céllal, hogy népszerűsítse az olvasást. A részvétel önkéntes, a nyeremények jelképesek voltak. A lebonyolítást hosszas tervezés és ötletbörze előzte meg, amelynek során végül kialakult minden hétre a választható témák sora. Voltak köztük érdekesebbek és kevésbé érdekesek, olyanok, amik összetartoztak, és olyanok is, amik nem. A tényleges játék július második hetével kezdődött, és – mint a neve is jól mutatja – hét héten át tartott.

Ami az olvasás népszerűsítését illeti, vannak kételyeim. Egyrészt leginkább könyves blogok szerzői csatlakoztak a kampányhoz, és ezeken a blogokon relatíve ritkán fordulnak meg olvasni nem szerető egyének. Annak sem látom túl sok esélyét, hogy valaki, aki korábban nem szeretett olvasni, egy blogbejegyzés hatására nekikezdjen. De nem is ez a lényeg – a lényeg az, hogy ez egy nagyon jópofa játék volt, alkalom arra, hogy mindenféle dolgokon elgondolkozzunk, amiken alapvetően nem szoktunk.

Persze hazugság volna olyasmit állítanom, hogy a sok gondolkodás miatt csúsztam ennyit. Nem elég, hogy két hónap késéssel kezdtem egyáltalán neki, de végül december közepén, azaz még a másodjára kitűzötthöz képest is közel két hónappal írtam később meg az utolsó idevágó bejegyzést. Leginkább azért esett így, mert meglehetősen lusta voltam, és a fejemben állandó rendetlenség uralkodik.

Azért nem látszik, hogy december közepén, azaz alig néhány napja értem csak a végére, mert bár a megszabott sorrendben írtam őket, rendre valamennyit visszadátumoztam. (Az idén nagyon sokat éltem ezzel az eszközzel, magam sem tudom pontosan, hogy miért.) Néha jólesett a lelkemnek, hogy nem került ki fölülre, a nyitóoldal legtetejére, hogy mit írtam legutóbb.

De ez a közel fél év, ami eltelt a program kezdete és részemről a teljesítése között, mégsem volt haszontalan idő. Ha nem is volt folyamatosan a gondolataim előterében, azért valahol egy eldugott kis szegletben csikorogtak a fogaskerekek, és dacára annak, hogy mostanában mennyit (nem) olvasok, egészen sokat tanultam a tulajdon olvasásomról, és egy kicsit még másokéról is.

Ezt megünneplendő álljon itt egy lista, ezúttal a főoldalon legfelül, valós időben arról az összesen tizenkét bejegyzésről, amit mintegy tízezer szó terjedelemben ebben az időszakban elkövettem ebben a témában. Jó mulatást hozzájuk – én a legtöbbet nagyon szerettem írni, és ha az olvasásuk csak feleakkora örömet szerez, már akkor is nagyon megérte belevágni.

  1. Két hónap eltolódás
    …arról, hogy mi is ez az egész, és miért most álltam neki
  2. A kezdet kezdetén
    …arról, hogy hogyan lettem olvasó, és mik voltak a legmeghatározóbb könyveim
  3. A kényszeres rendész
    …arról, hogy mi is az a hozzávetőleges ábécérend
  4. Ez nem háború!
    …arról, hogy az e-book nem ellenség
  5. A könyves blog tündöklése és bukása
    …arról, hogy hogyan nem lettem sikeres könyves blogger
  6. Konzekvensen szubjektív
    …arról, hogy nem ítélhetek egy könyvet rossznak csak azért, mert nekem nem tetszett
  7. Rettenetes röpdöső rovarok
    …arról, hogy miért jó, és miért nem jó hely a Moly.hu
  8. A bestseller
    …arról, hogy miféle karmikus adósság késztet az írásra
  9. Azt olvasod, ami vagy
    …arról, hogy nem a könyv teszi az embert
  10. A kevesebb néha több
    …arról, hogy mire jó a novella
  11. Holnapra kell az olvasónapló
    …arról, hogy kell-e mindenkinek olvasnia
  12. Olvastam valahol, valamikor
    …arról, hogy hogyan állok mostanság a könyveimmel.
A bejegyzés kategóriája: Könyvmoly
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..