Folyamatábra

Megvan az indulatoknak a maga útja. Ismered, nem? Sérelem ért, és leverem az első szembejövőn, akiről azt gyanítom, hogy gyengébb mint én, nem fog visszaütni és levezethetem rajta a dühömet.

Ki hitte volna, hogy ilyen szépen működik? És hogy ilyen furcsák nálunk az erőviszonyok?

Úgy kezdődött, hogy ráordítottam a Francra, hogy ne rágja a növényt (mert mérgező és elcsapja tőle a hasát illetőleg elpatkol).

Úgy folytatódott, hogy a frusztrált és dühös Franc rávetette magát a békésen szundikáló és a gazok álmát alvó Pirosra.

A rémült és halálra vált Piros repülőrajtot vett és meg se állt az ajtóig. Nem győztem elég gyorsan kinyitni neki, már ki is robbant, és a teraszon egy akkora pofont kevert le a kutyának, hogy a fal adta a másikat.

Vitéz összes farkát behúzva elmenekült. Gyanítom, hogy arra vár, hogy a szomszéd kidugja az orrát…

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .