A fontos dolog
Ez egy blog. Ezért aztán végtelenül szubjektív, valamint arról szól, ahogyan a világ dolgait látom. Éppen aznap. Ebből értelemszerűen következik, hogy az itt olvasottakból messzemenő következtetéseket levonni lehet ugyan, de nem érdemes.
-
Keresgető
-
Én mindig mindennel
egyetértek,
és soha semmivel
sem értek egyet,
mert én önmagammal
is mindig
ellentétes véleményen
vagyok.- Kiss Ottó
Ti mondtátok
- poggi - Három történet
- Luca - Három történet
- Gombos Ildikó - Megvilág
- needmoreram - Folytatásosan
- Zoli - Megvilág
- poggi - Megvilág
- Zoli - Megvilág
- lsblk - Nahát
- poggi - #838
- lsblk - #838
-
Mostanában
nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból,
amennyit egy hangya ért belőlem.Mostanában csak remélem,
hogy a világ nem fog
a fejemre taposni.- Kiss Ottó
Olvasgató
-
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.- Siv Widerberg
Régiségek
- 2020 október (2)
- 2019 július (2)
- 2019 június (1)
- 2019 február (1)
- 2019 január (5)
- 2018 december (1)
- 2018 november (1)
- 2018 október (5)
- 2018 július (1)
- 2018 június (6)
- 2018 február (1)
- 2018 január (1)
- 2017 augusztus (1)
- 2017 június (1)
- 2017 március (2)
- 2017 február (1)
- 2017 január (2)
- 2016 október (1)
- 2016 szeptember (1)
- 2016 augusztus (3)
- 2016 július (3)
- 2016 június (4)
- 2016 május (2)
- 2016 február (2)
- 2016 január (1)
- 2015 május (1)
- 2015 március (8)
- 2015 február (4)
- 2014 április (1)
- 2014 március (3)
- 2014 február (1)
- 2014 január (17)
- 2013 december (9)
- 2013 november (6)
- 2013 október (5)
- 2013 augusztus (3)
- 2013 július (9)
- 2013 június (9)
- 2013 május (2)
- 2013 április (8)
- 2013 március (11)
- 2013 február (7)
- 2013 január (2)
- 2012 december (7)
- 2012 november (10)
- 2012 október (5)
- 2012 szeptember (18)
- 2012 augusztus (14)
- 2012 július (7)
- 2012 június (4)
- 2012 május (14)
- 2012 április (17)
- 2012 március (14)
- 2012 február (11)
- 2012 január (11)
- 2011 december (5)
- 2011 november (1)
- 2011 október (13)
- 2011 szeptember (16)
- 2011 augusztus (6)
- 2011 július (8)
- 2011 június (6)
- 2011 május (4)
- 2011 április (8)
- 2011 március (4)
- 2011 február (1)
- 2010 december (1)
- 2010 november (4)
- 2010 október (13)
- 2010 szeptember (11)
- 2010 augusztus (7)
- 2010 július (8)
- 2010 június (23)
- 2010 május (5)
- 2010 április (12)
- 2010 március (17)
- 2010 február (6)
- 2010 január (4)
- 2009 december (3)
- 2009 november (1)
- 2009 október (1)
- 2009 szeptember (2)
- 2009 augusztus (1)
- 2009 július (7)
- 2009 június (16)
- 2009 május (12)
- 2009 április (10)
- 2009 március (8)
- 2009 február (4)
- 2009 január (7)
- 2008 december (13)
- 2008 november (2)
- 2008 október (11)
- 2008 szeptember (14)
- 2008 augusztus (13)
- 2008 július (11)
- 2008 június (7)
- 2008 május (4)
- 2008 április (7)
- 2008 március (11)
- 2008 február (8)
- 2008 január (9)
- 2007 december (4)
- 2007 november (5)
- 2007 október (19)
- 2007 szeptember (6)
- 2007 augusztus (5)
- 2007 július (5)
- 2007 június (9)
- 2007 május (11)
- 2007 április (9)
- 2007 március (14)
- 2007 február (9)
- 2007 január (19)
- 2006 december (9)
- 2006 november (10)
- 2006 október (10)
- 2006 szeptember (25)
- 2006 augusztus (26)
- 2006 július (35)
- 2006 június (63)
- 2006 május (82)
- 2006 április (80)
- 2006 március (45)
- 2002 december (1)
-
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém,
és akiről ők nem is tudnak.- Ingrid Sjöstrand
És akkor…
És akkor nekivágtam a világnak, és a világ azt mondta, hogy “Szia, hogy vagy?” és én kis gondolkozás után azt feleltem, hogy “Köszönöm, megvagyok”, és akkor ő csóválta egy kicsit a fejét, és megkérdezte, hogy “Mit szólnál hozzá, ha azt a ‘megvagyok’-ot feljavítanánk egy ‘egész jól’-ra?” és én azt mondtam, hogy “Részemről mehet.”
És akkor ekképpen cselekedtünk.
Óraát
Azért szeretem nagyon, hogy a rádió olyasmiket mond, hogy egy egészséges embert nem visel meg a átállás a nyári időszámításra, mert így aki véletlenül rosszul meri viselni, annak nem elég, hogy megzavarodott, még pluszban frusztrálja az is, hogy a rádió szerint még csak nem is egészséges.
Egyébként mutasson már nekem valaki teljesen egészséges embert, és olyat, aki nem alszik mondjuk legalább havonta egyszer rosszul, vagy akit nem zavar meg időről időre a telihold, vagy valamilyen front.
És amúgy semmi bajom nincs a nyári időszámítással, felőlem akár örök időkre azon is maradhatnánk. Csak bosszant, hogy most napokig fogalmam se lesz, hogy mennyi az idő.
Jelentéktelen epizód
Amikor lecseréltem a gépemet – tavaly márciusban – egyúttal a 120 GB merevlemezt is lecseréltem 30-ra. Igen, tudom, hogy vannak olyanok, akik ezt fordítva tennék, meg hogy a mai világban már a 120 is nagyon kevésnek számít, és hogy senki se vásároljon számítógépet, amiben nincs legalább 400 GB merevlemez. (Az idézet ugyan nem szó szerinti, de valahogy nagyon hasonlóképpen szerepelt a Számítógépes Architektúrák, röviden SzAr tantárgyam jegyzetében.)
Nos, ez mind mellékes is, csak azért említem, mert így két napig írtam mindenféle DVD-ket (amik közül talán hármat szoktam elővenni, azokat is csak néhány havonta, tehát nagyon nyilván fontos lenne, hogyha a gépemen állnának), és csak azt hagytam meg azonnal elérhetőnek, amire folyamatosan szükségem van: a tárhelyigényes dolgok közül ezek mindig az elmúlt egy év fotói (azokat csak akkor archiválom, amikor már megtöltenek egy DVD-t), és a C:\Music\Paul Simon könyvtár. A többi zenére egyszerűen nincs folyamatosan szükség. (Bár ez egyébként nem teljesen igaz. Van Harper Simon és Simon & Garfunkel könyvtáram is.)
(Pszt, még Paul Simont se hallgatok minden nap.)
Nos, most az a meglepetés történt, hogy a Winamp hirtelen felindulásból elkezdett játszani egy számot, amiről az első hang után pontosan tudtam, hogy ez bizony abszolút nem Paul Simon, hanem Beatles, még közelebbről a Let It Be. És az első gondolatom nem ám az, hogy “De jó, milyen régen nem hallottam már”, hanem az, hogy “Ez meg hogy került ide? Ez nem Paul Simon hanem Paul McCartney!”
Már ugrottam volna, hogy ezt azonnal elléptetem, és vajon ki tört be a gépembe és miért, amikor nagyjából két sor után kiderült, hogy ez a “The double Paul – Simon & McCartney” turnéról való felvétel, és mégsem történt semmiféle ármánykodás.
Nem tudom, nevessek-e, vagy essek inkább kétségbe.
Egyébként Paul – az én Paulom – állítólag azért írta a Bridge Over Troubled Watert, mert akart egy saját Let It Be-t, egy nagy balladát, amit mindenki felismer. De egészen döbbenetes, hogy bármilyen szép is a Let It Be, milyen olcsónak és egyszerűnek tűnik már a Bridge mellett is, az elmúlt negyven évben született dalokról nem is beszélve.
Ez nyilván már csak személyes preferencia kérdése is. De azért csak úgy van, hogy ha az ember füle már ráállt arra a zenei komplexitásra, gazdagságra és szövegi igényességre, amit Paul Simontól kap, akkor már nagyon kevés az olyan popzene, ami még utána is megüti a mércét.
Hasonlóképpen, mint hogyha valaki végigjátszotta a Chrono Triggert, akkor már a legtöbb SNES RPG-játék (talán a Final Fantasy VI-tól eltekintve) halálosan unalmas és érdektelen.
Találós kérdés
Ki tudja megmondani, mi a különbség a cicagyöngy és a gyöngycica között?
És a cicámgyöngy és a gyöngyömcica között?
És a gyöngycicám és a cicagyöngyöm között?
A helyes válasz az, hogy természetesen kizárólag a morfémák sorrendje, mert a jelentésben eltérés nem mutatkozik.
- Mikimoto, a cicák gyöngye
#793
Türelmetlen, nyughatatlan, nyűgös, csalódott és szomorú. És egyikre sincs jó oka, sőt, semmilyen oka.